.
A szenvedés okairól már sok mindent leírtunk, de úgy látszik a problémáink valódi gyökereiről érdemes újból és újból elgondolkodnunk, hiszen csak így van esélyünk, hogy rátaláljunk a kívánt megoldásra. "Minden pillanat lehetőség a megértésre és esély a változtatásra, csak a megoldást ne az állandó növekedésben és az anyagi haszonszerzés illúziójában keressük!"
-
A fejlődés egy bizonyos fokán minden nép kialakította saját hitvilágát, így a mai korban élő embernek már tág lehetősége nyílt arra, hogy megfogalmazza a saját hitét. Ez is a mai kor feladata, intellektuális erőfeszítések révén feltárni a szellemi igazságokat, amelyek által valóban szabaddá leszünk. Megláthatjuk a másik emberben a halhatatlan isteni szikrát. Ha felfedezzük a benne rejlő isteni magot, akkor szeretettel tudunk majd felé fordulni. Az ember feladata felismerni a saját szellemi adottságát, (ki)használni a kreatív alkotótevékenységét és a gyakorlatai révén megélni a létezése valódi örömét.
-
Akik megéltük, sohasem felejtjük, milyen különleges érzés keletkezett bennünk, amikor először hallottunk a Fényről, a Mindenség Szívéről és a teljes odaadottságról. Sokunkat mélyen megérintettek ezek a gondolatok: 'A pont a Mindenség Szíve, ahonnan a fény árad.' 'Emberi mivoltunk középpontjában az élet lényegi eleme, a fény van.' 'Minden ember szeméből a Mindenség néz rám.' 'Amikor megszűnünk önmagunknak lenni, Ponttá leszünk, fénnyé válunk.' 'Eszméletlenül, a gyengeség erejével a Nullpontban, a fényben vagyunk.'
-
"Amikor a fényben vagyok, úgy érezhetem, hogy Én vagyok az a Fénylény, aki teremtem az életemet, számomra minden információ hozzáférhető, és minden változás lehetséges. Minél inkább elfogadom ezt, annál hatékonyabban tudom az információs mezőt alakítani."
-
A fény az élet táplálója, az életben való eligazodásunk útmutatója. A létezés örök változásaiban az élet csak akkor marad fenn, ha vigyázzuk a fény tüzét. Itt a földön az élők kezében van fennmaradásunk kulcsa. A Teremtőhöz való hasonlatosságunk azt a tudást és felelősséget jelenti, amivel őrizzük az egyensúlyt élet és halál között.
-
"Az ember a szabad akarata révén minden cselekvésével választ! Választ a jó és a rossz, a boldogság és a keserűség, az élet és a halál, a fény és a sötétség között. Minél inkább tapasztalod, mire vagy képes a saját tudatod erejével, annál közelebb kerülsz a felébredésedhez, az igazi önvalódhoz, a saját istenségedre való ráébredéshez."
-
A szellemi tanításokat először el kell fogadnunk, hogy azokat magunkba építhessük. Minden szabad cselekvésünk fundamentuma a szellemünket tápláló hit önmagunkban való megtalálása. De vigyázzunk, mert a szellemi erőfeszítéseink csak akkor vezetnek el minket a kívánt célunkhoz, ha a mindennapi problémáink megoldhatóvá válnak általuk! A problémáink pedig csak akkor oldódnak meg, ha a tudatunkon keresztül felfogjuk, megértjük, megéljük és megtesszük a szükséges lépéseket.
-
"A Teremtő az örökkévaló, a mindig jelen lévő. Az egyetlen élet - túl az élet számtalan formáján (amelyek alá vannak vetve a születésnek és a halálnak). De nemcsak túl van minden formán, hanem mélyen benne is él, mint legbelső, láthatatlan és elpusztíthatatlan lényeg. De ne törekedj arra, hogy felfogd az elméddel! Ne próbáld megérteni!"
-
Akik nem próbálták megérteni a láthatatlan lényeget, gyakran olyan helyzetbe kerültek, amiben már csak azt kérdezhették: 'Hogy engedheti meg Isten azt a sok rosszat, ami van?' 'Miért szenvedünk, amikor nem érdemeljük meg?' Ilyen esetekben tudhatjuk, nem sikerült még teljesen megérteni, minden problémánkról csak mi tehetünk, és azokat csak mi magunk tudjuk megoldani! A tudatos hit lényege: ne csak felfogd, hanem tudd, a láthatatlan lényeg a legmélyebb énedként, igaz természetedként el is érhető a számodra! És ha már idáig eljutottál, azt is tudd, csak a megértés adhat egy olyan hitet, ami töretlenül támogatja az életed fenntartását és a cselekvéseid végrehajtását!
-
Képesek vagyunk az elődök tapasztalatainak tanulságait és a jelen ismereteit új megvilágításba helyezni, és ezzel a saját hitünket oly mértékben megerősíteni, ami már biztosan vezet minket. Megtanultuk, mire kell vigyáznunk és mi a feladatunk. Forduljunk kellő alázattal az élet felé, többé ne keveredjünk bele a szocializációnk folyamán kialakított elvárások csapdáiba, és tudjuk, a földi világ ránk van bízva! A békés életet nekünk kell megteremtenünk!