.
.
Biegelbauer Pál
.
A PÁRKAPCSOLATOKRÓL MÁSKÉPP
.
"Ember mivoltunk az emberi kapcsolatainkban bontakozik ki. Kapcsolatainkban a legjelentőebb szerepet a párkapcsolataink jelentik. Ezek érintenek minket a legmélyebben, általuk érezzük magunkat a mennyben vagy a pokolban, gyógyulunk vagy sebződünk, szárnyalunk vagy összetörünk. Bennük nyílik lehetőég a másik tükrében önmagunkra ismerni, szembesülni illúzióinkkal, majd azok sorozatos elvesztésével ráébredni a káprázatok mögötti valóságra. A valóságra, amely a legszárnyalóbb képzeletet is messze felülmúló csoda. A párkapcsolatok esélyt adnak arra, hogy megtaláljuk azt, amit mindannyian egész életünk során keresünk, a boldogságot.
.
Út. Talán a leggyakrabban járt út, de nem az egyetlen. Vannak más utak is a teljességhez. A következőkben a párkapcsolatokat vizsgáljuk meg. Nem azok felszíni megnyilvánulásait, hanem próbálunk a kérdés legmélyebb zónáiba hatolni. A szív mélységeibe, a szeretet csendjébe, hogy megértsük önmagunkat, megértsük a másikat. Innen, létezésünk középpontjából magunkra, a kapcsolatainkra, a Világra pillantva megrendítőn másképp látszik minden. Innen látni lehet, míg a felszínen csak vakon tapogatódzni. Értelmét veszti az, amiről úgy véltük, hogy értjük, és értelmet nyer az, ami előtt értetlenül álltunk. Fájdalmas ébredés lesz rádöbbenni arra, hogy becsapottak vagyunk - hogy a normák, amikre neveltek és igyekeztünk hozzájuk igazítani életünket, sok esetben jól hangzó, minket manipuláló léthazugságok, és csak boldogtalanságot eredményeznek. Örömteli felfedezés lesz ráébredni arra, hogy egyes döntéseink, amik miatt mások elmarasztaltak, vagy talán mi magunk is elítéltük önmagunkat, azok életünk legfényesebb pillanatai - mert mertük vállalni magunkat és nem mások véleményének madzagján rángatott bábok voltunk.
.
ÉN és TE = MI
Mielőtt megpróbáljuk az életünket alapvetőn meghatározó csoda, a párkapcsolat titkáról fellebbenteni a fátylat, érdemes néhány, ennek megértéséhez szükséges fogalmat újragondolni, hogy tisztán lássunk:
.
Én: Aki vagyok. Nem azonos a testemmel, nem azonos a pszichémmel. Míg a testem és pszichém folyamatosan változik, én vagyok, aki vagyok, csecsemőként és aggként is ugyanaz, de nem ugyanolyan. Az én időtlen. Ha mégis időben kéne megfogalmaznom, hogy ki vagyok, így hangzana: a világtörténelem soha nem volt és soha nem lesz, egyedi és megismételhetetlen csodája vagyok.
.
Énkép: Az, amilyennek vélem magam. Az ezotéria ezt a vélt önmagamat nevezi egónak. Életünk alapproblémája, hogy ezzel az énképpel, egóval azonosítjuk magunkat. Azt hisszük, hogy az énkép én vagyok, azaz, amit 'tudok' magamról, az vagyok.
.
Ha belegondolunk abba, hogy is jön létre ez az énkép, világosan látni fogjuk, hogy semmi közünk hozzá. Ugyanis a Világba lépésünk pillanata óta mindenki, aki csak tudomást szerez létezésünkről, valamilyen véleményt alkot rólunk, visszatükröz minket. És mi ezekből a véleménytükrökből, mint mozaikkockákból állítjuk össze énképünket. Sokszor zavarban is vagyunk, mert gyakran egymásnak ellentmondó véleményekkel találkozunk. Ezért is oly gyakori az önmagunknak feltett kérdés: Milyen is vagyok én voltaképpen?
.
Az énképünk alapvetőn másoktól függő. Erősödik, ha dicsérnek, és gyengül, ha elmarasztalnak. A siker hizlalja, a kudarc próbára teszi. Egy súlyos csalódás az 'önmagunkról alkotott' véleményben akár össze is omlaszthatja énképünket, és mi ott állunk egónk tört cserepei között, és reszketeg kézzel próbáljuk azt ismét összerakni.
.
Van egy törvény, amit kevesen ismernek, és ez alapvetőn helyére teszi az énképünk valóságának tarthatatlanságát. Így hangzik: akárki véleményt alkot bárkiről, vagy bármiről, ez a vélemény őróla szól, őt jellemzi, és nem azt, akiről, vagy amiről véleményt mond. Tehát az énképem nem rólam, hanem azokról szól, akik véleményeztek.
.
Mit tehetek az énképemmel? Fogadjam el, hogy van. Hozzám tartozik. Tudjam, hogy nem ez, és nem ilyen vagyok, hogy nem rólam szól. Ne azonosítsam vele magamat. Ettől kezdve már nem mások fogják irányítani az életemet (mivel nem az határozza meg a döntéseimet, hogy milyen véleményt alkot rólam a környezetem), hanem én.
.
Te: Aki vagy. Nem a tested, nem a pszichéd, hanem Te. A Világegyetem történetének soha nem volt, soha nem lesz, egyedi és megismételhetetlen csodája.
.
Párkapcsolat: Két ember kölcsönös, önkéntes, a másiknak való odaadottsága. Kölcsönös, tehát mindkét fél részéről való. Ha csak az egyik fél(!) odaadott, az csak a kapcsolat felé tett elengedhetetlen lépés, ezáltal a kapcsolat megteremtésének lehetőégét adja a másiknak, de nem kapcsolat. Teljessé csak a másik fél viszont-odaadottsága révén válik. Önkéntes, tehát szabad. Szabadság nélkül nincs párkapcsolat. Amikor valamelyik fél bármilyen erőszakkal fordul a másik felé (anyagi, egzisztenciális, érzelmi zsarolással, vagy akármilyen manipulációval), az kizárja az emberi kapcsolat lehetőségét. Mert csak az emberi, ami önkéntes, azaz szabad."