.
.
Biegelbauer Pál
.
AZ ÚT
.
"Mérhetetlenül sok út vezet az EGÉSZséghez. Minden út a hiánytól sebzett szív útja a Teljességhez. Ezért minden út szent. A Mindenségnek dobogó szíve van. Ott vagyunk a Mindenség Szívében, és ez a Szív bennünk dobog. Az út bennünk van. Az út úttalan.
.
Minden megvilágosodás mélyén annak a titoknak felismerése lappang, hogy nem kell nekem sehová sem menni, mert én ott vagyok mindig, ahová igyekszem - hogy akkor érkezem meg, ha abbahagyom az utazást, - hogy az 'út', amelyen járok, csak távolít attól, ahová igyekszem, mert nem élem meg a jelen lévő teljességet, hanem elérendő célként tartok felé.
.
Az út úttalan. Az út rádöbbenés, az út ébredés, az út a görcsös erőlködéssel felhagyó elengedettség. Rádöbbenés arra, hogy minden elesettségünk, gyengeségünk, betegségünk az erőnkbe vetett hit tarthatatlanságára hívja fel fájdalmas kiáltással figyelmünket: engedd el magad!
.
Ébredés az 'út' álmából a megérkezésre. Az út a szeretet esztelensége: felszámolni minden görcsös igyekezetet, erőfeszítést, és merni gyengének lenni, elengedettnek, semminek lenni, mert akkor vagyunk minden."