.
.
Biegelbauer Pál
.
TÚLVILÁG A LÉTEZÉS SZÍVÉBŐL
.
"Mindannyiunkat az életünk során egyszer vagy többször meglegyint a halál szele. Ez mindig kegyelmi tényező, mert ebben a pillanatban szertefoszlik, mint a buborék mindaz, amit űzünk, hajtunk, és akkor döbbenünk rá, hogy borzasztó üres ez az egész, teljesen lényegtelen.
A halált nagyon sok oldalról megközelítették. Minden vallás foglalkozik a halállal és a halál utáni élet problematikájával, lehetőségével, sőt a milyenségével is. Senki nem jött még vissza, a kereszténység egy emberről mondja, hogy 'feltámadt', visszajött a halálból: az Istenemberről, Jézusról (a Felkentről, Krisztusról), és Ő nem beszélt a feltámadásról, és nem beszéltek azok sem, akiket Ő feltámasztott.
.
Mi történik és mivel telik el az életünk? Mi a mi utunk, hogy felfedezzük, hogy letegyük a nagyon fontos, de tökéletesen lényegtelent. A túlvilág az nem túlnan van, hanem itt van a szívünkben, csak a mi bányabéka perspektívánk nem engedi ezt meglátni. Mi a létezés teljességéből nagyon sok mindent elutasítunk!
.
Amit a legnehezebbnek gondolunk a part innenső oldalán, annak már csak a közelsége is nemcsak, hogy nem rettenetes, hanem megrendítő, csodálatos élmény. Nagyon érdekes, hogy a halálközeli állapot 'élményével' visszatértek mindegyike megkapja azt a kegyelmi pillanatot, hogy látja, a világban mindennek szerepe van, hogy minden szent! Ezt jelenti a megvilágosodás. Akik visszajöttek, azok mind megvilágosodtak.
.
De nem kell halálközeli élmény ahhoz, hogy megvilágosodottakká váljunk. A halált úgy is fel lehet fogni, mint veszteséget. Tessék belegondolni! Bármit is elveszítsünk, teljesen mindegy, hogy mit, és az is, hogy kit. Mit veszítünk mi? A birtoklás illúzióját, azt, hogy az enyém. Mi, emberek megteremtettünk egy közmegegyezést, ha fizetek érte, ha ajándékba kapom, ha megnyerem, ha megkapom, ha öröklöm, akkor magaménak mondhatom, akkor is, amikor nincs itt! És most tudják, hogy mi az Önöké valóságosan? Ami itt és most van. Ne higgyék, hogy a lakásuk és a kocsijuk, ami nincs itt, az Önöké! Mindez azoké, akiknek odaajándékozzák magukat ezek a dolgok!
.
Minden veszteség halál, és a halálunk is veszteség. Amikor elveszítek valamit, mindig fájdalommal jár. Az illúziók elvesztése nagyon nagy fájdalom, sebződünk, de a sebek nemcsak fájnak, hanem nyitottá is tesznek. Minden egyes sebünk egy nyitott kis ablak a valóságra, és minden illúzió elvesztése mögött ott van a gyönyörű valóság. Mindannyiunk szívében ott van a teljesség csodája, csak rárakódott egy formátlan tömbként a sok nagyon fontos, de teljesen lényegtelen.
Már magunk is időnként teljesen elfeledkezünk arról, hogy csodák vagyunk, a világegyetem történetének soha nem volt, soha nem lesz egyedi és megismételhetetlen csodái."