.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolatok a fényadásról
.
TALÁLKOZÁSAINK EMLÉKEIBŐL
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Az odaadottság
.
Amire mindig emlékezni fogunk

Létezni annyit jelent, mint áradni, mint odaadottnak lenni. Bárhol körülnézünk, minden adja magát, és teljesen ingyenesen árasztja magát. Bárhol vagyunk, minden folyamatosan önmagát adja, odaadott a mi számunkra, és mi ezáltal vagyunk mindig és mindenütt végtelenül gazdagok.
-
A szabadság vagy belső, vagy semmilyen, és én belül vagyok szabad. A testem és a szellemem is korlátozható, befolyásolható, de én befolyásolhatatlan vagyok, mert én végtelenül szabad vagyok. Az anyagi és a szellemi törvények ismeretében a test és a szellem befolyásolható, kényszeríthető, de én kényszeríthetetlen vagyok. Ami maradéktalanul az enyém, az én vagyok. Amíg a testem és a szellemi mivoltom nem tud nem áradni, odaadott, addig én csak a szabad döntésem révén leszek odaadott.
-
A legmegrendítőbb, hogy az ÉN, egészen addig, amíg odaadottá nem válik, csak lehetőség. Ez a lehetőség, mint minden lehetőség, a megvalósulásban hal meg. Ez a lehetőség ugyan meghal, de én mégis csak akkor vagyok, amikor odaadott vagyok, ugyanúgy, mint a rügy. De ha nem vagyok odaadott, akkor nem is vagyok, csak lehetőségként szunnyad bennem, akkor bennem a sötétség van, amelyben ott van a hajnal lehetősége. Ha odaadottá válok, általa leszek, és ebben az odaadottságomban teljesedek ki.
-
A létezésem egyirányú utca, mely belőlem indul ki, és tart a másik felé. A szabad létező csak a szabad döntése révén létezik. Csak a szabad létező tud birtokviszonyt teremteni, és csak egyetlen valóságos birtokviszony létesíthető, ha kimondom: én a tied vagyok. Mert én azt nem mondhatom, hogy te az enyém vagy, azt már őneki kell kimondani. És ha szabadon döntve kimondja, hogy én a tied vagyok, akkor azáltal az enyém, hogy ő odaadta magát. A létezés kisajátíthatatlan.
-
Annak, amit mi birtokviszonynak nevezünk, semmi létvalósága nincs. A létezés valósága, hogy bárhol vagyok, bármikor vagyok, ott minden odaadott nekem. Ott minden az enyém, tökéletesen és ingyenesen. Amit mi a birtoklásról kigondoltunk, az csak egy fiktív viszonyrendszer. Megegyeztünk, ha kifizetted, vagy örökölted, vagy ajándékba kaptad, vagy nyerted, akkor ez a tied. Ez a fiktív viszonyrendszer a birtoklás közmegegyezéses rendszere, ami a semmi mezejére is kiterjeszti a valóságot.
-
Valójában mi az, ami az enyém? Gondoljunk a pucér popó effektusra. Pucér popóval jövök, és azzal is távozom. Ami a kettő között van, az nem az enyém, az csak nálam van. A létezés ajándéka. Az életünkben az egyetlen, aki teljesen nekünk adta magát, az az Isten.
-
Az egyistenhívők istenfogalmának része az Isten maradéktalan odaadottsága. Ez maga a teremtett világ. Minden az Ő odaadottságából van, én magam is az Ő odaadottsága vagyok. Mindannyian azért vagyunk, mert Ő teljesen odaadta magát. Isten is ott áll a mi szabadságunk ajtaja előtt, mint ahogy mi is ott állunk a másik ember szabadságának ajtaja előtt, és Isten is csak azt mondhatja, én a tied vagyok. Még Isten sem mondhatja azt, hogy te az enyém vagy!
-
Egyszer majd, vagy azért, mert már nem bírjuk ezt az iszonyatos magányt a falak mögött, vagy valami csoda révén túl tudunk lépni ezen a falon, akkor le tudjuk rombolni. De addig, ameddig bennem csak az munkál, hogy szeretném, ha szeretnének, egyet biztos tudhatok, hogy én még nem szeretek. Ha majd szeretni fogok, akkor rá fogok döbbenni, hogy szeretve vagyok, méghozzá az idők kezdete óta szeretve vagyok.

Magamat adom oda

Amit mi Fényadásnak nevezünk, az nem azonos a fizikai fénnyel. Az egy fizikai valóság, de a fény adásakor másról van szó! Itt arról a Fényről van szó, amelyet ott hordunk mindannyian a szívünk mélyén. És ez a Fény nem a testem, nem a szellemem, hanem az, ami én magam vagyok. Gondoljuk végig, minden adás mélyén mi húzódik meg, mi az ajándék lényege? Az ajándék lényege az, hogy ingyenes, és ettől ajándék. Minden ajándéknak az értéke tökéletesen független a pénzben kifejezhető értékétől.
-
Én nem attól teljesedek ki, hogy a másik odaadja önmagát, mert az ő odaadottságában ő teljesedik ki. Én azáltal teljesedek ki, hogy én válok odaadottá a másik ember számára. Mi a kölcsönös odaadottságunkban teljesedünk ki. A kölcsönös odaadottság révén egy csoda történik: két ember az kettő, de ha az a két ember kölcsönösen odaadott, az már nem kettő, hanem három. Mint ahogy a kereszt sem csak két vonal: a két vonal metszéspontjában fölbukkan a harmadik, az ábrázolhatatlan, a megfogalmazhatatlan, amit mi geometriailag pontnak nevezünk.
-
A pont maga a végtelen, mert végtelen sok vonal húzható rajta keresztül, és az ábrázolhatatlan egyedül csak a metszéspontban bukkan föl. A kereszt az nem kettő, hanem három. Mi ez a három a keresztnél? Az egységnek a lelke. Amikor két ember kölcsönösen odaadott, az nem csak két ember, ott valami többlet van, és ezt megrendítő gyönyörűen fogalmazza meg a nyelvtan. Amit megfogalmaz az nincs is, és mégis pontosan visszaadja a lényeget. A kölcsönös odaadottságban bukkan fel a létezés értelme és végcélja, az egység.
-
Ezért az egységért a szabad létező, azon túl, hogy odaadottá válik a másiknak, semmit sem tehet. Én csak azt tehetem, hogy odaadott vagyok neked, én a tied vagyok. Másként úgy lehet mondani, hogy szeretlek, semmi több, mert ott ragyog a másik szabadsága, és a másik döntése szent. A nem-je is szent, és az igen-je is szent. És itt nem csak a párkapcsolatról van szó!
-
A párkapcsolathoz elengedhetetlen a kölcsönös vonzás. A kölcsönös vonzás lehet érzelmi kapcsolat, óriási nagy áldás és ajándék a létezéstől, de ez még nem párkapcsolat. A párkapcsolatban két személy kölcsönös vonzalmán túl a két személy kölcsönös odaadottságára is szükség van. Gondoljunk bele, hogy mennyivel több a két személy kölcsönös és szabad odaadottsága, mint a két szabad létező külön, és milyen megrendítő esemény, amikor két ember kölcsönös odaadottsága olykor megtestesül.
-
Mindannyian két ember kölcsönös szeretetének, odaadottságának és egységének a megtestesültjei vagyunk. Nem kell, hogy minden odaadott állapot megtestesüljön, de amikor két ember odaadottan szereti egymást, kitapintható, hogy itt többről van szó, mint két emberről, ott jelen van a harmadik. Erre utal a kereszténységben a Szent-háromság. Itt Isten belső életére vonatkozóan két személy, az Atya és a Fiú kölcsönös odaadottsága révén lesz a harmadik személy, a Szentlélek. Ezt nevezzük a szeretet lelkének.

.
A lap tetejére
.
Amire mindig emlékezni fogunk
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_