.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolatok a fényadásról
.
TALÁLKOZÁSAINK EMLÉKEIBŐL
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Az életünk kiteljesítése
.
Amire mindig emlékezni fogunk

A téma nem új, sokan írtak már róla. - Az egész világot félig jónak, félig rossznak kell látni. - Nagy előny, ha az ember ismeri a helyét, és nem gondolja azt, hogy az egész univerzum csak miatta létezik. - A mi tetteink befolyásolják a világ működését. - A jótett az érdem oldalára billenti mind önmagunk, mind az egész világ mérlegét. - Attól, hogy én jó emberré válok, az emberi relációban láncreakció születik. - Aki nem szeret, az nem bírja elviselni az igazságot. - A valóság világa a szeretet világa. - A sort még folytathatnánk! Az elmúlt évtizedekben körbejártuk e témákat.

A jövőbe vezető út
.
A létezés legókockái
.
Valóság és álvalóság
.
Az út, amit végigjárhatunk
.
Támogatjuk, vagy kilépünk

Amikor találkoztunk, szerettük egymást, de az örömünkben sem feledkeztünk meg az életünk nagy kérdéseiről: miért nem tudtuk eddig alkalmazni a sok jó szándékú elgondolást, és miért maradt el a lényegi változás? Ma is sok az érdemtelen cselekvés és az ebből következő szenvedés, pedig a földön adott a lehetőség a jobb életre.

A világunk őrzői lehetnénk

Az ember a földi élet csúcslétezője. A család, a barátok, az ismerősök és szerencsés esetben az életre szóló társaink részesei lehetnek a személyes csodánknak. A tapasztalatainkat is valamelyest megoszthatjuk egymással, de ez valóban kevés ahhoz az információ-mennyiséghez képest, amit mi magunkban átélünk.
-
Az élet csodáját két szinten is megtapasztalhatjuk. Az egyik a fizikai létsík, ahol élünk, és átadjuk az életet az utódainknak, a másik a szellemi létsík, ahol az életünk minden pillanata nyomot hagy. Mindez számtalan érzés és gondolat formájában ölt testet, és általuk megélhetjük a teremtés valóságát. Ezekkel az adottságokkal a világunk jó gazdái is lehetnénk!
-
Jelenleg az életünk körülményei messze elmaradnak attól, amire vágyunk. Az életünket csak a körülményeink által meghatározott keretben valósíthatjuk meg, de a körülményeinket holnapra újrateremthetjük. Erre nemcsak vágyhatunk, hanem a valóságban el is juthatunk ebbe a jövőbe. Ehhez csupán arra van szükségünk, hogy a szabadságunk adottságait jól használjuk ki, és teremtsük meg azt az értékrendet, azt a közösséget, ami mindenki számára biztosítani tudja az új feltételeket, a teljes életet!

Szeretném, ha szeretnél!

Ha valamilyen problémával kerülünk szembe, ha valami nehéz, ha egyértelműen igazságtalan támadás ér bennünket, ne engedjük az első reakciónkat érvényre jutni! Az első reakció a testünk reakciója, ami édesanyánk szíve alatt végigment azon a fejlődési folyamaton, aminek eredményeként lettünk egysejtűből többmilliárd sejtű csodalények. Ez a félelem érzésének a reakciója, amit mélyen a zsigereinkben hordozunk, ami arra késztet minket, hogy erővel próbáljuk megoldani a helyzetet. És ne hallgassunk az ezt követő második reakcióra sem, mert annak forrása az az értékrend, amire a szocializációnk során neveltek minket!
-
Az első két reakció mélységesen emberi, de mi nemcsak érző lények, hanem gondolkodó lények is vagyunk. A megismerés határán túl, a lényegünknél fogva, a Mindenség Szívébe vagyunk ágyazva, és az ember-életünk teljességéhez tartozik az ebből következő igazságtalan igazság, amire támaszkodva fordulunk afelé, aki bánt minket. Tudjuk, a minket ért támadások, sértések, a minket kifosztó bántások torz megfogalmazásai annak a kívánságnak, hogy szeretném, ha szeretnél, elfogadnál!
-
Az első és a második reakció nem képes kezelni a másikban jelenlévő nemkívánatos információkat, pedig az ember fizikai és szellemi fejlődése egy közös forrásból táplálkozik, és ebből a végtelen információ-halmazból épülve váltunk egymástól különbözővé. A teljes élet megvalósításához minden információt kezelni képes hozzáállás szükséges, hogy minden embert, az egyedi megvalósulásával együtt, képesek legyünk megérteni és elfogadni. Az elfogadás a teljes élethez vezető út kapuja. Ebből következően csak egyetlen lehetőségünk van, hogy segítsünk magunkon és egymáson, elfogadóvá kell tenni magunkat a másik irányába.
-
A másik ember elfogadása azt jelenti, hogy képes vagyok átfogni, átölelni a másik teljes valóságát. Elfogadom, akárki és akármilyen. A kínlódásoknak és bántásoknak én is oka vagyok, és éppen ezt az okot számoljuk fel, amikor elfogadóvá tesszük magunkat. Nincs más utunk ahhoz, hogy teljes életet éljünk! Csak így vagyunk képesek megújítani a kapcsolatainkat, és újraépíteni a világunkat! Ha erre nem vagyunk felkészülve, akkor számunkra a kívánatos és a nemkívánatos dolgok átlátása sem lesz lehetséges.

Emlékezés és köszönet

Ezúton is szeretnénk Biegelbauer Pálra emlékezni, és megköszönni a résztvevőkkel együtt azt a halála előtti néhány évet, amit Vele tölthettünk. Külön köszönjük a fényadótársaink segítségét, akik lehetővé tették e komoly téma kibontását. Az összeállításokat a saját jegyzeteink felhasználásával készítettük.

.
A lap tetejére
.
Amire mindig emlékezni fogunk
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_