.
A következő gondolatok az életünk pozitív lehetőségein vezetnek végig. A felismerés és a megértés függvényében egyben arra is rámutatnak, hogy az egyes ember hol lépett ki és lép ki ma is a folyamatból. Az értelmezésekor ne féljünk attól, hogy megsemmisítjük ezzel a szívünkkel támogatott érzéseinket, mert azok ezáltal csak valóságosabbá válnak!
-
Van lehetőség a létezésre!
A kiindulópontunk alapja egy következtetés. Kell lennie egy forrásnak. Ezt neveztük Abszolút Létező-nek, a Teremtőnek. A Teremtő aktív részese a létezésnek, és a világ immár Vele együtt alkot egy egészet.
-
A létezés szabadsága.
A Teremtő teljesen odaadott a létező világnak. A teremtés az Abszolút Létező minden tulajdonságát hordozza. Végtelen számú anyagi és szellemi létező teremtődik. A szellem és az anyag (oda és vissza) egymásba átalakuló lehetőségei adják a létező világ végtelenségét. A szabad létező felbukkanása lesz a földi létezés koronája.
-
Kilépés a folyamatból.
A kiteljesedés folyamatának nem lehet részese, aki nem jut el a forrás és a teremtés gondolatáig, mert a jövőnket biztosító kötelességeink keresése közben nem tud megbirkózni sem az emberben, sem a világban rejlő sokszínűség problémájával.
-
A szabad létező választhat.
A szabad létező döntési képességét a benne rejlő szellemi lehetőség adja. Aki nem aknázza ki ezt a lehetőséget, megmarad az ösztöni és az érzelmi irányítások rendszerében, az könnyen megvezethetővé válik. Az embernek lehetősége van folytatni, amit a létezés fejlődése révén megkapott, vagy elpusztítani a környezetét önmagával együtt.
-
Teremtsünk jó értékrendet!
A pozitív értékrendben az első lépés a szeretet-alapú magatartás gyakorlása. Az előrelépésnek az a feltétele, hogy az életünkben támogassuk a pozitív értékrend-alapú baráti és társas kapcsolatokat. A felnövekvő gyermekeknek csak így adhatjuk át a követendő mintát.
-
Kilépés a folyamatból.
A félreértelmezett valóság gyakran vezeti tévútra az embert, és ekkor gondolja úgy, hogy a cselekvéseink jutalmát az életünk után kapjuk meg. A legtöbben ezen a szinten lépnek ki a jövőt megalapozó folyamatból.
-
Az értékrend tudatos vállalása.
A közös értékrend, a közös élet kialakításához mindenkinek el kell jutnia ahhoz a felismeréshez, hogy a másik ember, lényegét tekintve, pont olyan, mint én. Az ember fejlődéséből következik, ahányan vagyunk, annyifélét gondolunk, érzünk és tapasztalunk. Mivel a bennünk működő különbözőség közvetlen megtapasztalása nem lehetséges, ezt információ-cserével pótolhatjuk. Csak a tudatunk virtuális terében végezhető el a közös értékrend kialakítása. Ennek a folyamatnak a része az érzelmeink és az ösztöneink megfelelő áthangolása. Csak így biztosítható az új, pozitív értékrend stabilitása.
-
Ellensúlyt kell képezni!
Az életünk minden területén (munkahely, barátok, család) észre kell venni és csírájában megakadályozni a negatív szellemi és fizikai megvalósulást. A társadalmilag létező rossz erők tömegét egy-egy személy nem állíthatja meg, ahhoz tovább kell lépni a közösséget megalkotó szintre. A szerető magatartást gyakorló emberek a hasonló értékrendű társaikkal összefogva tudják csak kiegyensúlyozni a negatív erőket. Ha megvalósul egy nagyobb közösség, egy falu, később egy város méretében is a közös és egységes gyakorlat, akkor erről a lépcsőfokról léphetünk tovább.
-
Kilépés a folyamatból.
Aki nem vállal értékrendi küzdelmet itt a földön, az nem segíti a fennmaradásunkat. Csak akkor tudjuk az önmagunkban és a világban rejlő csapdákat elkerülni, ha egymással egy életre szóló, valós, szerető kapcsolatot teremtünk. Ha nem sikerül a pozitív értékrend gyakorlati alkalmazása, akkor nem léphetünk tovább.
-
A stabil együttlét alapfeltétel.
Szoros közösséggé alakulva megakadályozhatjuk a negatív erők további terjedését. Minél több ember csatlakozik az új, pozitív értékrendhez, annál inkább megszorongathatjuk, és végül legyőzhetjük a háttérhatalmat is. A tudatos irányítás lehetőségével mindenkor igazodni tudunk a közös értékrendhez.
-
A negatív erők áthangolása.
Ha sikerül a pozitívoknak stabilan, generációkon átnyúlóan együtt maradni és kellő számban fellépni, akkor a megmaradt negatív oldalt át lehet hangolni. Megteremthetjük azt a medret, amibe a negatív erőket belevezetjük. Ezután úgy formáljuk a lehetőségeiket, hogy csak a pozitív irányt választhassák.
-
Kilépés a folyamatból.
Ha nem sikerül a végleges összefogás, nem erősíthetjük meg a pozitív értékrendet, nem juthatunk olyan tudáshoz sem, amivel képessé válunk átlépni az eddigi életünk kereteit. Így nem léphetünk tovább.
-
Egy új életminőség kezdete.
Ha mindenhol képesek vagyunk a pozitív gyakorlatot megvalósítani, akkor a közösség által megszerzett tudás révén előbbre léphetünk. Ha ezt a lépcsőfokot is elértük, akkor az életünket egy ma még nem elképzelhető magasabb szintre jutva folytathatjuk.
-
Addig a legtöbb, amit az ember tehet, erre felkészülve éli az életét, és kitart a pozitív értékrendje mellett. Az ember élete messze túlmutat a saját létén, és minden, ami bennünk megfogalmazódik, az a közös emlékezet információ-halmazában táplálja majd a létező világot.