.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolatok a fényadásról
.
TALÁLKOZÁSAINK EMLÉKEIBŐL
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Szabadság
.
Miről szoktunk beszélgetni?

Szinte hihetetlen, már majdnem negyed évszázada történt. Palival először a fényadásról szóló előadásán találkoztam. Akkor az érintett meg a legjobban, ahogyan az ember valódi szabadságáról beszélt. Így megfogalmazva még sehol sem hallottam. Sajnos azok, akik nem hallhatták Őt, csak a megmaradt felvételekből, néhány írásából és a mi visszaemlékezéseinkből sejthetik, hogy számunkra miért oly emlékezetesek az akkori idők. Ma is hálával gondolunk rá, és emlékezünk arra, ahogyan lassan ráébresztett minket az igazi szeretet mibenlétére, megértette velünk az "örömhír" lényegét, segítette a szabadságunk felismerését, és megerősítette a hitünket, ami által boldogabbá tehettük az életünket.
-
"A szabadság a teremtés lényegi eleme, ezért a róla alkotott képünk nagymértékben befolyásolja életünk alakulását." Ezt a témát már oly sokszor körüljártuk a fény-előadásokon, és ez az, amiről már oly sokféleképpen írtak, de a mindenség lényegét megragadó megfogalmazások mindaddig hiábavalónak bizonyulnak, amíg nem értjük meg a létezés egységét, és nem keltjük új életre önmagunkat.
-
Emlékezzünk a teljesség igényével megfogalmazott gondolatra: "Az egyetlenegy létező (gondoljunk csak a saját életünkre), aki maradéktalanul tiszteletben tartja a szabadságomat - ez az Isten. Szabadnak teremtett minket - minket embereket, akik egyedül részesültünk nemcsak a létében, hanem az életében (a szabadságunk révén), és ezzel váltunk egyenrangúvá vele."
-
A felismerés gondolat-fonalának első állomása a szabadság. Aki a létezést szabadnak gondolja, az tudja, hogy általa valósul meg az élet számtalan formája, általa létezhetnek az emberi kultúrák, és általa jön létre a sokféleségünk csodája. Az életben sok mindent megtapasztalhatunk, olyat is, amiről csak később tudjuk meg, hogy nem kívánatos, de a létezés végtelenségében felfedezhetjük a tiszta Fényt is. Ha valaki szembe mer nézni valódi önmagával, megpillanthatja lényének végtelenbe nyúló gyökerét, és e megtapasztalás után pozitív reagálással, kitartó irányultsággal "felemelheti" és kiteljesítheti önmagát.
-
Az egyenrangúság a személyes létezéssel együtt járó felelősséget jelenti. Dönthetünk, adva van a lehetőség a fejlődésre, a boldog élet megteremtésére vagy akár a szenvedésre. Aki felkészíti magát az élet megtapasztalására, az tudja, a jelenben a szabadságunk meghatározója a létezők összessége. Csak a belső szabadság az ember saját tulajdona. Ebből fakadóan gondolhatunk azt, amit akarunk, és ezt senki sem korlátozhatja.
-
Ezért azt sem akadályozhatjuk meg, hogy "a teremtmények káprázatból maguk köré szőjék a determináció kalodáját". A szabadságunk révén tehetünk meg mindent, amit meg tudunk vagy meg akarunk tenni, és ennek a szabad lehetőségnek köszönhető az is, amit tudatlanságból megteszünk. A szabadságunk egy adomány, hozzá a tudást, a megismerés és a felismerés révén, az életünk során maguknak kell megszereznünk. Ez a kiváltságunk és egyben a legnagyobb terhünk is!
-
"A hit egymagában, tudás nélkül, kaotikus, ködös valami, és könnyen csődöt mond, alkalmazhatatlanná válik a kétségbeesett szükség óráiban." A közös gondolkodás a mindennapok valóságban segíti a lényeg felismerését. Amikor együttes akarattal egységes tudássá formáljuk a gondolatainkat (kigondoljuk, hogy hogyan teremtsük meg az egyensúlyunkat), akkor az életünk megreformálásának folyamata a boldogságunk részévé válik.

.
A lap tetejére
.
Miről szoktunk beszélgetni?
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_