.
"A fejlődés egy bizonyos fokán minden természeti nép kialakította saját hitvilágát. Egy adott élőlény megmaradásának valószínűsége egyenes arányban áll az alkalmazkodó-képességével. Mi emberek akkor tudunk jól alkalmazkodni a minket körülvevő világhoz, ha felismerjük a változásokat, ha értjük a változások okát és megfelelően reagálunk rájuk. A környezet megértésére való törekvés ősidők óta jellemzi az embert, ez tette lehetővé, hogy jól tudtunk alkalmazkodni a folyton változó körülményekhez. A létünket befolyásoló jelenségeket, az egyes jelenségek közötti ok-okozati összefüggéseket csak sok megfigyelés és tapasztalat alapján érthettük meg."
-
"A megértés vágya már az őseinket is ösztönözte, de nem rendelkeztek még elégséges ismerettel a valódi összefüggések feltárására, ezért sok esetben tévesen értelmezték a jelenségeket. A fizikailag létező valóságos világ mögé egy másik világot, a szellemek világát képzelték. A szellemeket anyagtalan, láthatatlan, de tudattal, akarattal és cselekvőképességgel rendelkező élőlényeknek tekintették, majd később istenként kezdték tisztelni őket, így alakult ki a sokistenhit.
-
A sokistenhitű törzsek, népcsoportok istenei erősen különböztek egymástól, tulajdonságaik az őket megalkotó népcsoportok környezetét, kultúráját tükrözték. Ez a különbség elválasztotta egymástól még az azonos nyelvű népcsoportokat is, ellentétek, gyakran véres harcok törtek ki közöttük. Ha egy erős törzs egyesíteni akarta a rokon népeket, először azonos hitre kellett téríteni őket. Az egyistenhit létrejöttét a törzsek egyesítésének igénye segítette, de az emberiség egységes világmagyarázatának vágya alapozta meg. A sok isten közül egyeseket főistenként kezdtek tisztelni, majd súlyos harcok árán egyetlen istennek áldoztak."
-
"Az egyistenhit különböző emberi igények szerint fejlődött, ennek megfelelően az egyistenhívő világvallások istenei a mai napig is különböznek egymástól. A zsidó, keresztény és iszlám istenfelfogás fő vonásai: Isten mindenható és örökkévaló, mindennek teremtője és irányítója, cselekedeteink bírája, jutalmazója és büntetője, aki mindenhol jelen van, kormányozza a világot, semmi sem történhet nélküle, csak általa."
-
"Az újkori tudományos világkép kialakulása után sokat változott minden vallás istenfelfogása, de a gondolkodó mai ember már nem tudja elfogadni a dogmává merevedett évezredes tanokat, még az időközben bekövetkezett változtatásokkal együtt sem. A legtöbb ember ugyanakkor elismeri, sajátjának tekinti és folytatandónak tartja a vallásos múlt kulturális örökségét. Ma is elfogadjuk a kialakult értékrendet, helyesnek tartjuk az emberek magatartási szabályaira vonatkozó isteni parancsolatokat, útmutatásokat, ma is ezek képezik a törvénykezés alapját. Súlyos ellentmondás alakult ki az emberek jelentős részében: nem fogadják el a vallások Istenre vonatkozó tanításait, de elfogadják a vallásos eszmerendszer alapján kialakult kultúrát."
-
"Az ellentmondás oka az istenfogalom merev, dogmatikus értelmezése. Ha elfogadjuk azt a gondolatot, hogy ezt az Isten-képet az ember alkotta, akkor tegyünk meg egy újabb lépést és alkossuk meg úgy az istenfogalmat, hogy az hihető és előre mutató legyen a mai ember számára. Ne támogassa az ellentétek kialakulását, segítse a gyakorlatban problémáink megoldását, és ne kerüljön ellentmondásba a harmadik évezred szellemi és tudományos eredményeivel sem. Tudjuk, az így megalkotott istenfogalom nagyon távol áll a különböző vallások kinyilatkoztatáson alapuló istenfogalmaitól, ezért bizonyára megbotránkozást okoz az istenfélő hívők körében." Az iménti gondolatokat Kis Lászlótól idéztem.
-
A meg nem értéssel mi is találkoztunk a beszélgetéseink során. Én is úgy hiszem, a gondolkodás, a nyitott és befogadó hozzáállás a szabadság elemi eszköze, és ez nem sértheti a hívő társainkat, mert csak így adhatunk esélyt magunknak egy élhetőbb világ kialakítására. Szeretettel: Kati
-
Kedves Kati, köszönjük a mellékelt idézeteket! Igazad van, a különböző nézetek képviselői között napjainkban különösen nagy szükségünk lenne az elemi párbeszédre. Mi is úgy gondoljuk, a saját kultúrkörünkből vett példákkal talán könnyebb rávilágítani problémáink valódi gyökerére. Amikor erős kontraszt mutatkozik a nézetekben, egymást nem elítélni vagy megtagadni kell, hanem érdemes rajtuk elgondolkodni, és a teljességre való törekvés jegyében általuk is tanulni. Ha megismerjük a különbözőképpen gondolkodó embertársaink nézeteit, jobban megértjük, miért olyan nehéz a szeretet gyakorlása.