.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolatok a fényadásról
.
TALÁLKOZÁSAINK EMLÉKEIBŐL
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Gondolkozz!
.
Miről szoktunk beszélgetni?

A Teremtő eszmélésének valósága bennünk él, cselekvéseinkben a saját felelősségünkre lettünk bízva. A világról sokféle elképzelés él az emberekben, amit úgy is fel lehet fogni, mint a saját világukról alkotott vallomásokat. Döntéseinket a bennünk működő adottságok és ismeretek együttese, röviden a programjaink alapján valósítjuk meg. Amikor megfoganunk, egy csodálatos, részben előre programozott folyamat veszi kezdetét. Világra jöttünk után máris készen állunk a földi életünkre, ahol mindnyájan egyedi adottságokkal, egyszeri és megismételhetetlen csodaként indulunk a nagy "utazásra".
-
De általában van valami, ami az életünk folyamán igen kevés figyelmet kap, nevezetesen: az önálló gondolkodás. Ha az életünkben nem irányul a figyelmünk az önálló gondolkodás szükségességére, reakcióink és cselekedeteink, az egész életünk alakulása pontosan követni fogja a szocializálódásunk évszázadok óta megszokott természetes menetét. E folyamat végén általában úgy tekintünk magunkra, mintha valóságosan gondolkodó, értelmes és szabad lényekké váltunk volna. Ez mindaddig így is marad, amíg valamiben nem akad el végleg az életünk. Ekkor az érintettségünk hatására megkíséreljük ugyan megérteni a helyzetünket, de ha nincs bennünk elég hit és kitartás, nem jövünk rá a valódi okra.
-
Hogy megértsük a magunk életében tornyosuló gondokat, szenvedésünk okait és ezáltal a világban is meglévő válságot, először önmagunkban kell rálelnünk a tisztánlátásra. A tisztánlátás pedig csakis a tiszta elme révén, a helyes gondolkodásmód kialakításával érhető el. Első lépésként önmagunk megismerését kell célul kitűzni. Önmagunk megismerése minden ember egyéni belső forradalma.
-
A helyes gondolkodásmódhoz csakis az önismeretünk megléte által juthatunk el. Ha nem értjük meg önmagunkat, nincs alapja a gondolkodásunknak. Önismeret nélkül nem hordozhatnak igaz tartalmat a gondolataink sem. Az önismeret nem az intellektus fejlesztését jelenti, a helyes gondolkodásmód nem a különféle hagyományos mintákhoz való igazodás alapján valósul meg, hanem önmagunk és környezetünk valóságos megértésén alapszik. A tisztánlátás nem a szavak formájába öntött kijelentésekből, hanem az önmagunkra mutató intenzív tudatosságból és az ennek megfelelő gondolkodásmódból fakad.
-
A tisztánlátás soha nem osztható meg másokkal, de a helyes gondolkodásmód mikéntje már igen. A "kik vagyunk, miért is vagyunk" kérdésköre egyidős az emberiséggel. Hagyományainkban megtalálhatjuk mindannak a tudását, amit az elődeink már megtapasztaltak. Útmutatásaik nagy része szintén a lehetséges problémáink elkerülésére irányul. Az embert az önismeret elégtelen volta és a tudatos felelősségvállalás hiánya vezeti oly sokszor zsákutcába.
-
Ha a ránk hagyományozott információkat gondolkodás nélkül egy az egyben átvesszük és a tudati képünket előre felvett klisék alapján alakítjuk ki, akkor a hozzájuk tartozó determinációkat is természetesnek fogjuk tekinteni. Amikor megkerüljük a saját felelős döntéseink meghozatalát, gyakorlatunk során gyakran megtörténik, hogy olyan élethelyzetbe kerülünk, ahol többé már nincs szabad döntésre lehetőségünk.
-
Az életünk jobbítására mindnyájan megkaptunk a lehetőséget, felfedezhetjük igazi önmagunkat. A Teremtőről és a szeretetről azért esik oly sok szó a beszélgetéseinkben, mert az erről alkotott gondolataink az életünk egészét meghatározzák. Az ember a valóságos szabadságában a szeretetet kétféleképpen is gyakorolhatja: az egyiket a pillanat varázsában, a másikat a kitartás csodájában élheti meg. Amikor egy ember a szeretet ruhájába öltözteti magát, azt egy másik ember az együttlét pillanatában megtapasztalhatja. Amikor találkozunk egymással, akkor a pillanatnak kell szeretetben telnie, amikor pedig nem látjuk egymást, akkor a kitartásunkkal kell biztosítanunk a szeretet jelenvalóságát.
-
Mindig van kit szeretnünk. Az ember élete tükrözi a gondolkodása milyenségét. Nap mint nap szükséges az egymást teljesen elfogadó magatartás, mert nélküle nem vagyunk képesek magunknak és egymásnak segíteni. Ezt a magatartást, a pillanat csodájában való megnyílást nevezte Pali az "érintettség kapujának". Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és segítsük, hogy egyszer összeérhessen a föld az éggel!

.
A lap tetejére
.
Miről szoktunk beszélgetni?
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_