.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Találkozások
.
BESZÉLGESSÜNK!

A belső utunk során gyakran érezzük, jó lenne valakivel megosztani a gondolatainkat, megbeszélni a tapasztalatainkat. A párbeszéd, a gondolataink, érzéseink őszinte kifejezése, a szabad megnyilatkozás, az együtt-gondolkodás segít rátalálni a problémáink jobb megoldására.

.
Dialógus: a kollektív gondolkodás ereje

"A törzsbéliek időről időre összegyűltek és leültek egy körbe. Csak beszéltek, beszéltek és beszéltek, látszólag minden cél nélkül. Nem hoztak döntéseket. Nem volt vezető. Mindenki részt vehetett benne. Volt talán köztük olyan bölcs férfi vagy asszony, akire kicsit jobban figyeltek - az idősebbje -, de mindenki beszélhetett. A beszélgetés csak folyt és folyt, míg egyszer csak (látszólag minden ok nélkül) abbamaradt, és a társaság szétszéledt. Utána valahogy mégis mindenki tudta, hogy mit kell tennie, mert olyan jól megértették egymást. Ezután már összejöhettek kisebb csoportokba valami közös tevékenységre vagy egy döntés meghozatalára.
.
Óriási ereje lenne, ha az emberek megtanulnának koherens módon együtt gondolkodni. Ha egy elnyújtott időtartamra elköteleződnénk a dialógusra, a gondolatmenet koherens, egy irányba mutató lenne, nemcsak a mindannyiunk által felismerhető tudatos szinten, hanem ami talán még ennél is fontosabb, a rejtett, a ki nem mondott szinteken is.
.
Egésznek látni a dolgokat belső tudatváltást jelent. Lépjünk hát hátra, hogy lássuk az egészet! Mintha a részekből kellene összeraknunk az egészet - de az egész már létezik, csak mi vagyunk bezárva egy olyan vonatkoztatási rendszerbe, ami nem hagyja láttatni azt! A dialógusban megmutatkozik az egész, majd az egyének későbbi cselekvésében alakot ölt." (David Bohm, A Dialógusról)

.
Amikor valóban odafigyelsz valakire

"Amikor valóban odafigyelsz valakire, akkor megjelenik a csend dimenziója és az a kapcsolatok egyik alapelemévé válik. Az igazi odafigyelés azonban ritka képesség. A valódi figyelés sokkal több, mint a meghallás. A valódi figyelés az éber figyelem megjelenése, ami a jelenlétnek azon tere, amelyben a szavak fogadtatnak. A szavak ekkor már másodlagossá válnak. Jelentőségteljesek lehetnek, vagy esetleg nincs értelmük.
.
Maga a figyelés aktusa - a figyelés közben megteremtődő tudatos jelenlét - sokkal fontosabb, mint amire figyelsz. E tér az, amelyben a fogalmi gondolkodás egymástól elválasztó gátja nélkül találkozhatsz végre a másik emberrel: a tudatosság egyesítő tere. Ekkor a másik ember többé már nem a másik. Ebben a térben egyetlen tudatként, egyetlen tudatosságként egyesültök."(Eckhart Tolle: Megszólal a csend)

.
A lap tetejére
.
Gondolatok a fényadásról
.
Találkozások
.
Vissza a nyitó lapra
.
Honlaptérkép
,.
Vissza
_