.
Kedves fényadó társak! Nagy örömmel vettem részt a megemlékezésen. Jó érzés volt ismét egyként lenni Veletek! Az esemény után arról álmodtam, hogy milyen feloldódni úgy, hogy mindenemet odaadom, teljesen átadom magamat a fénynek. Ez az élmény az életem felejthetetlen időszakát juttatja eszembe. Szerencsések vagyunk, hogy ismerhettük Palit.
-
Milyen meglepő volt, amikor először hallottuk, hogyan beszélt erről a létélményről! Pedig az, hogy a mindenséggel egységben vagyunk, természetes adottsága az emberi létnek. Kár, hogy sokan még nem élték meg! Sajnos sok társunkban még nem tudatosult az a valóság, amiben vagyunk. Mire gondolok? Arra, hogy a természetben alapvetően minden a helyén van, de ha mi nem ismerjük fel a létezésünk valóságát, akkor a rendet, a szabadság bűvöletében, meggondolatlan döntéseinkkel felboríthatjuk.
-
Emlékszünk még a történetre? Amikor a létezésben megjelenik az ember, akkor a mindenség világa alapvetően megváltozik. Egyszer csak felbukkan a csoda, az ember, aki átfogja a létezés egészét. A testével az anyagi létsíkot, a pszichéjével a szellemi létsíkot és a lényegénél, az énjénél fogva a Mindenség Szívébe ágyazott. Az ember felbukkanására irányul és koncentrálódik a létezés egész folyamata.
-
A létezés értelmét a megosztás lehetősége adja, és az ember az, aki nemcsak a létezésben, hanem a Mindenség Szíve életében is részesül. Az ember az egyetlen, aki mindent megkapott, ezért a Mindenség Szíve kiszolgáltatottá vált. Ha mindenünket odaadjuk, nem marad semmink, és ezt nevezzük kiszolgáltatottságnak.
-
És mi történik velünk akkor, amikor már nemcsak létezünk, hanem elkezdünk igazán élni? Mi is, a létezésen túl, csak akkor élünk valóságosan, ha ugyanazt az életet éljük, mint a Mindenség Szíve. És ekkor mi is kiszolgáltatottá válunk. Amikor túllépek a létezésemen, mert mindenemet odaadom, akkor tudnom kell, hogy ez az ember-élet nagy feladata és átváltoztatója.
-
Mi, fényadók tudjuk, fényadáskor túllépnünk önmagunkon. Túllépek minden ösztönös irányultságomon, túllépek az igazságosságon és minden tanult értékrenden. A lényeget megragadva: ha valóban szeretek, lemondok mindenről, ami a másik megváltoztatására irányul. Lemondok mindenről, ami erő, ami védettség, ami ellenállás, és ekkor lépek abba a szférába, ahonnan jön a fény. Ez a fényadás.
-
A Fény nem más, mint szeretet, és a szeretet a Mindenség Szívének élete bennünk. Minden ember a Mindenséget hordozza magában. "A fényadásnak ez a döbbenete, hogy aki Embert érint, Istent érint." Csak az ember képes elfogadni a teljességet, és amikor érintetté válunk a személyünkben, az egy valóban varázslatos pillanat. Emlékezzünk örök hálával minden szóra, és becsüljük meg a tudást, amivel valóban igazi csodává varázsolhatjuk az életünket!