.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolat-mozaikok
.
<<Lapozás 1.4 Lapozás>>
.
A LÉT FORRÁSA

1.4.1. Az ember, természeténél fogva, a teljesség igényével kívánja megfogalmazni a Mindenséget és a világ keletkezésének mikéntjét is. Ez a törekvés egzakt ismeretekkel csak részben valósítható meg, így kénytelenek vagyunk valamilyen következtetés, elképzelés alapján pótolni a hiányzó ismereteket. A soha meg nem ismerhető vagy a még nem ismert dolgokról csak elképzelhetünk, hihetünk valamit. A világ keletkezéséről, a Teremtőről és a teremtésről megfogalmazott gondolatok is csak feltételezések és következtetések lehetnek.
-
1.4.2. Ennek a szellemi hozzáállásnak a tisztasága abban az egyszerű tényben rejlik, hogy a világ mindig olyan arcát mutatja, amilyen módon mi közelítünk hozzá. Ezért gondolati modellünk sem a vallás, sem a tudomány kritériumaihoz nem kíván igazodni (az ismereteink ilyen módon való megfogalmazása egy olyan hozzáállás kialakulását kívánja elősegíteni, amivel, az eddigi gyakorlatunkkal ellentétben, talán sikerül megtalálni az egymáshoz is elvezető utat, megtalálni a valóságos kapcsolatainkat, a valóságos szeretetet).
-
1.4.3. Egy biztos, amikor megfogantunk, a világ már létezett, ebbe a világba születtünk bele, de hogy a világ születése miként történt, hogyan kezdődött, azt nem tudjuk. A titkot a létet megelőző pillanat és a létezés első pillanatának ismerete rejti.
-
1.4.4. Hogy a létezéshez szükséges információk eleve benne voltak-e az "önmagát építő világban", vagy teremtett világ-e a jelenlegi, erre csak hitbeli válasz lehetséges, mert bizonyosságot sem az ismereteink, sem az elképzeléseink nem adhatnak.
-
1.4.5. Jelenlegi ismereteink szerint a mi univerzumunk folyamatosan, gyorsuló ütemben tágul. Ha ez így van, akkor a tágulásnak kell legyen valahol kezdete, amikor a jelenleg távolodó galaxisok egyetlen központból indultak ki. Ha pedig ez igaz, akkor az univerzumunkban ez lehetett a "teremtés pillanata".
.
A TEREMTÉSRŐL
.
1.4.6. Minden létező csak egy másik létezőtől nyerheti a létét, tehát kell lennie egy olyan létezőnek is, aki azt már nem kaphatta mástól. A teremtésnek nevezett elképzelés logikailag azt feltételezi, hogy a világ nem önmagától való, nem önmaga okaként létezik. Ebből a gondolatból eljutunk egyrészt a forrás feltételezéséhez, másrészt a létezéshez szükséges információk tényének bizonyosságához.
-
1.4.7. Kiindulásként a forrást nem értelmezhetjük a teremtett világ részeként, mert a teremtés előtti állapotban a forrás már létezik. A forrás tehát nem lehet a teremtett világ része, de a forrás információi igen. A teremtés megtörténte után pedig már két "létforma" van, amit a forrás-információk kötnek össze, és együtt alkotják a jelenlegi Mindenség egységét.
-
1.4.8. Azt a pontot, ahonnan minden valamikori létlehetőség kiindul(t), nevezem a forrásnak. Ezt a forrást értelmezem a Teremtőnek. A Teremtőtől származó információt forrás-információnak, a világ kialakulását teremtésnek, a teremtés eredményét pedig létezésnek nevezem.
-
1.4.9. A világ létezésének kiindulópontja a Teremtő, aki minden lét forrása. A teremtés racionális alapja a forrás-információ. A Teremtő folyamatosan árasztja magát. A Teremtő teljesen odaadott a létező világnak. Ezt a teljes odaadottságot és a folyamatos áradást nevezzük mi szeretetnek. A Teremtő (a fényadóknak a "Mindenség Szíve") a szeretet forrása. Teremtéskor a szeretete maradéktalanul átáradt a teremtett világba.
.
A TEREMTÉS FORRÁSÁRÓL
.
1.4.10. A teremtés mozzanatát megragadó megfogalmazásunknak az a célja, hogy legyen egy olyan gondolati modellünk, aminek alapján könnyebben megérthetjük, miért csak a "fény" (és annak hiánya) létezik a teremtett világban, és miért csak a szeretet gyakorlatában élhetjük meg igazi önmagunkat. Az általunk megfogalmazott, a Teremtőre ruházott tulajdonságok is csak akkor kapják meg igazi értelmüket, amikor azokat (a Teremtő teljes odaadottságának elképzelése révén) visszavetítjük a teremtett világra, legfőképpen önmagunkra. A teremtéssel kapcsolatos elképzeléseinknek ez adja meg a valódi értelmet.
-
1.4.11. A Teremtő a szeretet forrása. Teremtéskor a szeretete maradéktalanul átáradt a teremtett világba: egész mivolta a lét egészébe - ahol minden létező rész-egység és egyben egész-ség; teljessége a lét egészébe - ahol minden létezésnek annyi jut, amennyi a létező létkeretébe belefér, és ezáltal teljes; tökéletessége a lét egészébe - ahol minden létező tökéletes a maga egészében; valósága a lét egészébe - ahol minden létezés racionalitás; örök mivolta a folyamatos teremtésbe - ahol minden létezés állandó változás.
-
1.4.12. Teremtéskor a forrás-információ maradéktalanul átárad a létezésbe. A forrás-információ határozza meg a leendő lét törvényeit, majd a "teremtés pillanatában" a kibontakozó létet is. Ez az információ alkotja a létezés alapprogramját. A program, mint realizáció, anyagi természetű, de a benne jelenlevő információ tisztán szellemi.
.
A TELJES SZERETET
.
1.4.13. A Teremtő teljesen odaadott a teremtett világnak.
-
1.4.14. Amikor a Teremtő a teremtéssel átadja az információit, az a pillanat az egyetlen és egyben az utolsó "direkt beavatkozás" a létezésbe.
-
1.4.15. A teremtés pillanatától a Teremtő információi és a világ már együtt alkotnak egy egészet, elválaszthatatlanok.
-
1.4.16. Ez az elválaszthatatlanság minden létpillanatunkra és mindenre, ami a létező világban történik, érvényes.
.
AZ ODAADOTTSÁG
.
1.4.17. A Teremtő teljes odaadottsága azt jelenti, hogy a létezésben a "direkt beavatkozás" egészét átruházta a teremtettekre, a világ általunk is birtokba vehető részét ezen túl mi működtethetjük.
-
1.4.18. Számunkra az elválaszthatatlanságunknak és ezzel együtt a megadatott teljes szabadságunknak a felismerése a legnehezebb feladat, felismerni és feltárni a magunk EGÉSZ-ségét, valamint megérteni azt, hogy a Teremtő ezután már semmilyen követelményt nem támaszt a létezőkkel szemben. Ez a teljes szeretet, amire nem lehetséges visszautasító választ adni. Még a szabad létező esetében is csak egyoldalú lehet ez a válasz, mert akkor is szeretve van, ha ő nem adja oda magát viszont-szeretettel.
-
1.4.19. "Az emberen kívül minden létező válogatás nélkül, ingyen árasztja magát, mert van. Az ember azonban csak a szabad akarata révén valósíthatja ezt meg, és dönthet, hogy árasztja-e magát vagy sem. Testi, szellemi képességeink és minden anyagi és szellemi tulajdonunk csak eszköz önmagunk árasztásához." (Biegelbauer)

.
A lap tetejére
.
<<Lapozás 1.4 Lapozás>>
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_