.
1.7.1. Az ember tudományos megismerési módszerének alapja az irányított, tudatos vizsgálódás. Alapkövetelménye, hogy a vizsgált jelenség legyen az ember számára leképezhető, megfigyelhető, modellezhető, megismételhető, a hétköznapi gyakorlatba visszacsatolható. Ismereteink mára eljutottak univerzumunk kialakulásának kezdetéhez, létezésünk első másodpercéhez. Ez körülbelül 12-15 milliárd évvel ezelőtt volt. A nagy kérdés, hogy a világegyetem önmagától fejlődött-e ki, vagy teremtett. Ez a kérdés azonban nem vizsgálható kizárólag a tudomány módszereivel.
.
AZ INFORMÁCIÓ ÉS AZ UNIVERZUM
.
1.7.2. Először nézzük meg a két hagyományos elképzelést a világ keletkezéséről! Az egyik elképzelés szerint az anyag önszervező. A teljes világ levezethető az anyagból, valamint a természeti törvényekből. Az élet a "nagy bummal" jött létre. A másik elképzelés szerint a világ teremtett, olyan rendezettséget mutat, ami a tervezettségre utal. Az első az anyagot, a második a szellemet tekinti kiindulópontnak, de tulajdonképpen mindkettő hit, csak pólusában különböző.
-
1.7.3. A hit a remélt dolgok valósága, a nem látott dolgokról való meggyőződés. Az egyszeri és megismételhetetlen jelenség, mint a teremtés tehát csak egy intelligens hit kertében vizsgálható.
-
1.7.4. Most arra a kérdésre keressünk választ, hogy honnan származik a létezés alapinformációja. A kérdést az információ szemszögéből próbáljuk meg körüljárni, aminek az a lényege, hogy van az adó (az információ kibocsátója), maga az információ és a vevő (az információ feldolgozója). Fontos megjegyezni, hogy az "adó" jelenléte feltételezi az adás szándékát, ami a "vevő" nélkül hiábavaló lenne.
-
1.7.5. Ha önszerveződésből jött létre a világ, akkor kívülről nem vehetett fel információt, vagyis a világon belül kell lenni az információnak, ami levezényli önmagát. Ez az értelmezés azonban nem ad választ arra, hogy honnan került az információ a rendszerbe, azaz nem értelmezhető az információ eredete. Ha teremtett, akkor a Teremtő nem a világ része, (hanem attól teljesen független), így már értelmezhető az információ eredete. Ez azt jelenti, hogy a világegyetem megvalósulásának pillanatában az alapinformáció már jelen volt, a természeti törvények már készen álltak. Ezáltal lett a világ az, ami.
-
1.7.6. Az információ nem anyag és nem energia, hanem szellemi természetű. Van a természeti törvény, mint abszolút információ, valamint az energia és az anyag, ezek egymásba átalakulhatnak, átalakíthatók. Bizonyos feltételek mellett nem csak az anyag és az energia alakulhat át egymásba, hanem az energia és az információ is. A tudomány most az egyesített elméleten dolgozik, amivel reményeink szerint leírható a teljes világegyetem. Amikor elkészül, talán mi is több információhoz jutunk a világ keletkezését illetően.
.
A LÉTEZÉS ÉRTELMÉRŐL
.
1.7.7. Arra a kérdésre, hogy mi az értelme a létezésnek, jelenlegi állapotunkban mi nem adhatunk valóságos választ, erre csak az "adó", a Teremtő válaszolhatna hitelesen. Maradnak hát az elképzeléseink és az értelmezéseink.
-
1.7.8. A tudatunk által is felfogható értelmezésben a Teremtő, örök és abszolút világa, csak a minden létformának lehetőséget biztosító információval rendelkezik, élő megvalósulása itt, a teremtett világban van.
-
1.7.9. Miután a Teremtő információi révén létrejött a világ, már nincs szükség más forrásra. Ebben a világban kialakulhat bármilyen létező, akár egy új, értelemmel bíró is. A "minden lehetséges" világában tehát direkt célra sincs szükség, de a már létező értelem akár célokat is megfogalmazhat.
-
1.7.10. A lét értelme tehát a létezés maga, a valósággá lett "érző világegyetem".
-
1.7.11. A létező világ minden pillanata a Teremtő valósága.
.
A MINDENSÉGRŐL
.
1.7.12. A Mindenség a Teremtő és a létező univerzumok együttese. A Teremtőnek, az információnak, az energiának, az anyagnak, vagyis minden létezőnek, ami jelenleg a mindenségben van, van felépítése és egyedi élete. Ami csak a lét lehetőségében van (vagyis jelenleg nincs), az a mindenséget létrehozó információkban szunnyad. A Mindenség nem mozdulatlan, nem változatlan, nem egy előre lejátszott létezés-történet. A Mindenség egy strukturált dinamikus világ.
-
1.7.13. Minden, ami van, valamelyik univerzum valóságában létezik. Valamennyi univerzum része a Mindenség struktúrájának, azaz, az egymást kölcsönösen meghatározó alkotóelemek rendszerének, összefüggő egységének. A Mindenség működését a lét törvényei biztosítják. Ezek a törvények a Mindenség szempontjából érték nélküliek, mert minden típusú létezésnek esélyt adnak. A Mindenség szintjén csak a lét lehetőségéről és a megvalósult létezésről beszélhetünk. Itt még nem értelmezhető az ember számára a lét célja és értelme, az élet és a halál.
-
1.7.14. A Mindenség létezéséhez és működéséhez szükséges törvények és építőelemek tehát mind adottak, így létrejöhet akármilyen univerzum, és benne kialakulhatott bármilyen lét. Az ember számára azonban ez a működés sem értelmezhető, mert a Mindenségnek nincs emberi fogalmakkal meghatározható célja és értelme.
-
1.7.15. A létező szemszögéből viszont lényegesen más a helyzet. Minden létező addig létezik, él, amíg megmarad a rá jellemző struktúrában, állapotban. Most már a lét célja és értelme, az élet és a halál fogalmai jól értelmezhetők, pontosan fedik a valóságot.
-
1.7.16. Mindenki, aki ma él, egy már létező világba született bele. Aki, ami van, az mind valóságosan létezik. A strukturáltság alkotja a létezés valóságát. A valóságos létezés pedig azt jelenti, hogy minden és mindenki részt vesz a Mindenség életében.
-
1.7.17. A Mindenség törvénye és strukturáltsága a mi univerzumunkban is érvényes. A mi univerzumunk is az embertől függetlenül éli a maga életét, mi csak a létlehetőségek palettáján szerepelhetünk. Velünk vagy nélkülünk, tehát tőlünk teljesen függetlenül is, folytatódik a létezés.
-
1.7.18. A mi univerzumunkban is érvényes törvények szerint bármilyen típusú létező kialakulhat. A lét lehetősége, a létezés megvalósulása itt is érték nélküli adottság. Az univerzumunk szemszögéből nézve a mi létezésünknek sincs célja és értelme, de az ember szemszögéből nézve más a helyzet.
-
1.7.19. Nekünk csak azok a dolgok az értékek, amik az életben maradásunkat támogatják. Megpróbáljuk magunktól távol tartani a számunkra értéktelent, és minden támogatást megszerezni ahhoz, ami kívánatos és érték. Ezért éljük úgy az életünket, ahogyan ma éljük.
.
AZ EMBERRŐL
.
1.7.20. Az ember minden olyan képességgel rendelkezik, amivel elgondolásait akarata szerint meg tudja valósítani. Mindezt a tudatunkon keresztül, a gondolataink segítségével érhetjük el. Emberként lehetőségünk van rá, hogy azzá váljunk, amit gondolatainkban megfogalmazunk. A dolgok, szabadságunk révén, cselekvéseink által teremtődnek meg. A teremtés törvényei bármi létrehozását lehetővé teszik, ezért megvalósulhatnak azok a dolgok is, amik ütköznek az ember értékrendszerével.
-
1.7.21. A teremtés mindig megtörténik, ezért arra van szükség, hogy tudatában legyünk azoknak a gondolatoknak, amelyek cselekvéseinket irányítják. Amit az értelem el tud képzelni, azt meg is tudja valósítani. Az ember az egyetlen, aki létrehozhatja a saját világát.
-
1.7.22. Ennek a világnak azonban csak egy boldog élet adhat értelmet. A földi élet boldogságát az EGÉSZ-ség átérzése, ismerete és megfogalmazása nélkül az ember nem képes beteljesíteni. Életünk harmóniáját tehát a világról alkotott képünk és tudatosságunk határozza meg.
-
1.7.23. Ha az élet célját nem is tudjuk, értelmet azért adhatunk neki. Az értelmet pedig maga az ember helyezi el önmagába azzal, hogy milyen életet tart méltónak a maga számára. Az ember maga teremti meg a saját valóságát akkor is, ha hisz ebben és akkor is, ha nem.
-
1.7.24. Az ember, amire és ahogyan gondol, azzá válik, olyan lesz az élete. Ezért elkerülhetetlenül fontos, hogy a mindennapjainkban milyen gondolatokkal tápláljuk a tudatunkat, hova fókuszáljuk a figyelmünket.
-
1.7.25. Az ember, élete egészével a folyamatos teremtés részese és alkotója. A földön az ember a teremtés célja és egyben a forrása is. Itt mi vagyunk a Teremtő képe, a "Mindenség Szívének" fénye.
.
A MINTA
.
1.7.26. A teremtés alapinformációja, a Teremtő szeretete nemcsak a világ létezésének az alapja, hanem ez a mintája minden létező valóságos működésének is. Ennek a gondolatnak az igazi értelme csak akkor világosodik meg bennünk, amikor megértjük, hogy az ember egy szabadnak teremtett szellemi létező, maga is szellemi teremtő.
-
1.7.27. A szabadnak teremtett szellemi létezőknek pontosan a szellemi szabadságuk miatt van szükségük egy olyan szellemi mintára, ami alapján csatlakozhatnak a való világhoz. Ez a minta a szeretet. E minta alapján megélhetik a legnagyobb csodát, felfoghatják szabadságuk értelmét, felépíthetik saját boldog életüket.
-
1.7.28. Az embert az öntudatra ébredés tette a földi élet csúcslétezőjévé. Életünk folyamán minden gondunk, de egyben egyedülálló boldogság-lehetőségünk forrása is ez az adottságunk, ezért nem mindegy, miként élünk vele.
-
1.7.29. Természetes állapotunkban a tudat feltöltődése, felprogramozódása minden egészséges embernél spontán is megtörténik. Ekkor az aktuális társadalmi minták alapján szocializálódunk, az adott kultúra "divatja" szerint alakul ki a gondolkodásunk és így éljük az életünket is.
-
1.7.30. Amikor a tudatunk tartalmát csak a "trendi" környezeti minták és a személyes tulajdonságaink spontán halmaza alakítja ki, akkor az életünkben felmerülő problémákra is csak az adott szellemi színvonalnak megfelelő válaszokat tudjuk adni. Ebben az állapotunkban tehát nem vagyunk képesek biztosítani a boldog emberi élet feltételeit. Az evolúció során pedig éppen azért alakult ki a programozható tudat, hogy lehetővé tegye az ember szabadabb létezését, növelje túlélési esélyét. Ezért szükséges a feltöltődés folyamatát is célirányosan megalkotnunk és odaadó gondossággal irányítanunk.
.
KAPCSOLATAINK
.
1.7.31. "A Teremtő nem olyan magasságokban trónoló személy, akihez semmi közünk nincs. Ő nem a jutalmazó és a büntető, hanem Ő a mindent, mindenkit, mindig az Ő mértékével (a teljesség mértékével) elfogadó és szívére ölelő, aki nem kívül, hanem itt bent, a szívünkben lakik." (Biegelbauer)
-
1.7.32. Vajon erre a gondolatra alapozva éljük-e az életünket, ennek a gondolatnak megfelelően hajtjuk-e végre cselekedeteinket? Megfelel-e ennek a gondolatnak a másik emberrel való viszonyunk, ennek a gondolatnak szellemében alakítjuk-e társadalmi kapcsolatainkat, elfogadjuk-e mi is a másik embert?
-
1.7.33. Ezek a kérdések azért is elgondolkodtatóak, mert az emberiség eddigi történelme folyamán csak azt láthattuk, hogy majdnem minden cselekvésünk a másik ember megváltoztatására és kihasználására irányuló törekvés volt. Jelenlegi értékrendünk követelménye is a folyamatos verseny, a másik ember minden áron való legyőzése.
-
1.7.34. Ezért állandósult a védelmi készültségünk, mert minden pillanatban felkészültnek kell lennünk a másik ember esetleges vagy biztos támadásának leverésére. Így állandó félelemben élünk, a félelem jelenléte pedig az ember természetes működését megbénítja.
-
1.7.35. A másik megváltoztatására irányuló törekvések mögött a következő folyamat húzódik meg: "Én nagyon jól és nagyon világosan látom, biztosan tudom, hogy a másiknak mi a jó, de a másik vak, és ráadásul hülye is, hiába magyaráztam el neki, mit és hogyan kéne csinálnia." (Biegelbauer) - Ezután nem marad más, mint az erőszakos rávezetés.
-
1.7.36. Minden ember alapvető érdeke, hogy a többiek elfogadják, befogadják, ezért szeretnénk megfelelni ezen elvárásoknak. Ilyen folyamat a társadalmi elvárások formájában kötelezővé tett viselkedési normák másikra erőszakolása is. Akiket nem fogadnak el, azokat megkülönböztetik, abnormális jelzővel illetik és kirekesztik. Aki ezután sem tesz eleget az elvárásoknak, azt deviánsnak bélyegzik, és a saját normáik elfogadására kényszerítik. Aki továbbra is ellenáll, azt meg is ölik.
-
1.7.37. Mit is tanítanak nekünk? Azt, hogy milyen helyzetben milyen elvárások vannak, ezen elvárásoknak hogyan kell megfelelnünk, hogyan igazodjunk a többséghez, és ha ez nem tetszik, akkor milyen maszkot vegyünk fel, hogyan tegyünk úgy, mintha ezeket elfogadnánk.
-
1.7.38. Mindezt tetézzük "a másik érdekében" történő elhallgatásainkkal és saját hazugságainkkal, míg végül eljutunk önmagunk teljes becsapásához. Így alakul ki az egyéni érdekeiért mindenen átgázoló emberek sokasága.
-
1.7.39. Ez a végeláthatatlan hazugságlánc mindenkit örökre eltérít a valóság meglátásától. Áthatolhatatlan falak építésére kényszerít, lehetetlenné teszi a valóságos szeretet kialakulását, alkalmatlanná teszi az embert a közös cselekvésre, a másokkal való együttélésre.
-
1.7.40. Az elsődleges szocializálók a szülők, majd folytatja az iskola, végül bevégzi a hétköznapi élet majd minden szereplője. Egész nap azt harsogják, légy erős és ügyes testben, fogyassz többet, szerezz több pénzt, győzzél le mindenkit. Ennek a folyamatnak még az irányát is megszabja a szocializáció: légy még erősebb, legyen még több pénzed, és minden tudásoddal szolgáld a győztes hatalmat. Így válik az ember egyetlen értékmérőjévé a vagyon és a hatalom.
-
1.7.41. Persze bármikor találkozhatsz egy okosabbal és erősebbel, ezért arra kondicionálnak, hogy a legfőbb célnak az erő birtoklását tartsd, amivel megvédheted magad. Ezért mindenki erős falakat épít, és védelemre rendezkedik be, a másik embertől alaposan elszigeteli magát. A sort még hosszan folytathatnám.
-
1.7.42. Sajnálatos, hogy ezt a negatív folyamatot ma még kevesen ismerik fel, így továbbra is az elnyomás és az erőszak szekerét tologatják. Mára már világosan láthatjuk, egymáshoz való viszonyunk, kapcsolataink teljesen elhibázottak. Jelenlegi értékrendünk értéktelen, léthazugság, csőd, totális a kudarc.
-
1.7.43. Amit emberré válásunk óta kapcsolatainkról, egymáshoz való viszonyulásunkról az utódokra hagyományoztunk, azt nagyrészt tévedésekre alapoztuk, ugyanis "a másik ember megváltoztathatatlan, a valóság nem megváltoztatható részéhez tartozik. Az ember csak önmaga szabadsága révén változhat meg. Nem a másikat kell megváltoztatni, hanem magamat, és akkor egyszer csak megváltozik a másik is." (Biegelbauer)
.
AZ ELFOGADÁS FONTOSSÁGA
.
1.7.44. Önmagunk védelme tehát mindaddig szükségszerűnek és ésszerűnek tűnik, amíg nem találkozunk egy olyan emberrel, aki minket olyannak fogad el, amilyenek éppen vagyunk. Ekkor ugyanis értelmét veszti és feleslegessé válik a védekezés. Amikor elfogadunk egy másik embert, akkor lehetőséget teremtünk számára önmaga megértésére és megváltoztatására. Az elfogadás állapotában könnyebben megnyílhatunk, felismerhetjük és elfogadhatjuk igazi önmagunkat, és megérthetjük a világ egészét.
-
1.7.45. Az elfogadás alapfeltétele tehát a szabadság, mert a másik elfogadása csak egy szabad döntés eredményeként valósulhat meg. Szabadsága csak a szabad létezőnek van, aki a döntés szabadsága révén választ a lehetőségekből. Választani csak tudatos döntés alapján lehet, tehát a szabadság előfeltétele a tudatosság. A törvények szabta lehetőségek közül csak a tudatos és szabad létező tud választani, csak a szabad létező tud szeretni. Ez a választási lehetőség kizárólag az embernek adatott meg. Az ember életének a szabad döntési lehetőség ad értelmet.
.
ÉLETREFORM
.
1.7.46. Az ember szabadsága azt jelenti, hogy a tudatunk tartalmát mi határozhatjuk meg, mi dönthetünk, mit fogadunk el vagy utasítunk vissza. A kapcsolatainkban jelenlévő problémák tehát a szellemi állapotunk következményei. Ezért gondjaink megoldását is csak tudatosságunk segítségével, az értékrendünk átváltoztatása révén, életünk teljes megreformálásával érhetjük el.
-
1.7.47. "Reformálni annyit jelent, mint újra formát adni valaminek, ami elromlott. Ám e szó jelentéstartalma sokkal több. Nemcsak a formáról, a külső alakról van szó. Az új, a születőben lévő, a csődöt mondott múlt romjain, a csömörrel teli jelen igényelte igazabb tartalom az, ami reformért kiált. Lett légyen egy emberi közösség (csoport, réteg, nép, nemzet) vagy az egyén, ha reformtörekvése csak a részekre vonatkozik, az igényelt új rend helyett csak zavart, káoszt kap cserébe. A reform mindig az egész ügye." (Biegelbauer)