.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolat-mozaikok
.
<<Lapozás 2.1 Lapozás>>
.
AZ EMBER SZABADSÁGA

2.1.1. Minden ember a fogantatás pillanatától a legszentebb szabadsággal rendelkezik. Ez a szabadság köti össze az embert az élet forrásával. A kapcsolat tökéletesen tiszta, ebből nyerjük a létezésünkhöz szükséges életerőt, és ezen szabadság révén válhatunk azzá, akik vagyunk.
.
A SZABADSÁG KOCKÁZATA
.
2.1.2. A fényadók szerint a Teremtő teljesen odaadott a létező világnak. Ez a tiszta szeretet, a létezésünk alapja, kapcsolatunk meghatározója. "Az életünkben az egyetlenegy létező, aki maradéktalanul tiszteletben tartja a szabadságomat, az az Isten. Szabadnak teremtett minket, minket embereket, akik egyedül részesültünk nemcsak a létében, hanem az életében a szabadságunk révén, és ezzel váltunk egyenrangúvá Vele." (Biegelbauer)
-
2.1.3. A minden mindennel való összefüggés egysége, a világ egésze, a létezők valóságos működése tehát sokkal nagyobb szabadsággal rendelkezik, mint ahogyan azt eddig gondoltuk. A világot a teljes szeretet működteti, az nem elvárásokra és megfeleltetésekre jött létre, benne a létezőknek önmagukon kívül nem kell máshoz igazodniuk. A világ így alkot harmonikus egységet.
-
2.1.4. Az ember szabadsága valójában a teremtés jelene, amiről csak egy elkötelezettség nélküli, értékítélettől mentes gondolkodásmóddal alkothatunk reális képet. Az ember tehát csak akkor van összhangban a világgal, ha az irányított tudata és cselekedetei harmonikusak a környezettel. Zavart tehát csak az ember "értelme" kelthet, mert aki ezzel a képességgel rendelkezik, az szabadon dönthet. Döntésével "ellenállást" fejthet ki a környezetével szemben, és ezáltal bomolhat meg a "nagy harmónia".
-
2.1.5. A környezettel összehangolt működés folyamatában csak akkor járhatunk sikerrel, ha életünket összeszedetten, éberen tudjuk élni, és szabadságunkat képesek vagyunk szabad elhatározásunkból korlátozni. A másik ember szabadságának tiszteletben tartása legyen minden ember személyes szabadságának természetes korlátja. Csakis így biztosítható létünk fenntartása és egyedül így valósíthatjuk meg a boldogságunkat is. A lényegi énünk sérthetetlen, ezért kapcsolataink csak az anyagi létünkre és az életünkre jelenthetnek kockázatot.
.
AZ ELFOGADÁS SZABADSÁGA
.
2.1.6. Az elfogadás egy olyan szellemi (tudati) folyamat, melynek eredményeképpen mind önmagunkat, mind pedig a környező világot képesek vagyunk befogadni. Az elfogadásra alapozott hozzáállás megtanulására minden ember képes, aki ezt akarja. A mindent és mindenkit elfogadás az eszköztelen "gyógyítás" gyakorlatának alapfeltétele. Amikor fényt adunk, akkor megítélés nélkül fogadjuk el a másikat, vagyis személyválogatás, feltételszabás és viszonzásvárás nélkül szeretjük. A fény adáskor ez az önmagunkon túllépő odafordulás jelenti a másik ember megértését és elfogadását, de nem jelent azonosulást gondolkodásmódjával, gyakorlati életével.
-
2.1.7. Fényadáskor tehát sem szellemi, sem anyagi vonatkozásban semmilyen kockázatot nem vállalunk. Mindennapi életünkben viszont a feltételek nélküli elfogadás csak addig alkalmazható, ameddig képesek vagyunk annak következményeit is maradéktalanul elfogadni. Mindennapi kapcsolatainkban igen sokféle viszonyt létesítünk, ezekben mind szellemi, mind anyagi vonatkozásban kölcsönös függőségbe kerülünk egymással. Kiszolgáltatottságunk a helyzetünk és az egymáshoz való viszonyulásunk függvényében változik, ezért mindenkinek csak önmagára szabva lehet eldönteni, milyen mértékben működik együtt a másik emberrel, hogyan támogatja a kapcsolatot, meddig ért egyet vele.
.
A FÜGGETLEN PROGRAM
.
2.1.8. A létezők kialakulása egy folyamatos fejlődés eredménye, nem egyik pillanatról a másikra következett be. Az evolúció egy komplex program. Ez a program biztosítja az ember anyagi felépülését, és egyben ez adja az alapot az emberi kultúra evolúciójához is. A földi bioszférában a létezők természetes állapotukban genetikailag örökítik tovább az általuk is módosított programot. Ez az önszervező program-folyamat az evolúció működésének alapja. Ha egy létezőnek sikeres a programja, az azt jelenti, hogy biztosított az adott léttípus továbbélése, ha nem, akkor kihal. Visszabomlik a struktúra a kiinduló állapotba, ismét olyan struktúra lesz, amiből bármi lehet. Minden csak a lét lehetőségében tökéletes. Ami megvalósul, az idővel vissza is bomlik, ismét "tökéletessé" válik.
-
2.1.9. Az emberi létezők azért hordozzák külön-külön a lét információit (a géneket), mert egy rendszeren belül csak nehezen biztosítható a hibátlan program továbbadása (ellenőrzése). Minden lét tökéletessége csak egy külső pontból (az adott rendszertől független programmal) biztosítható. A Teremtő információi, a létet biztosító alapprogram és a tudatunkban megfogalmazott virtuális gondolatok összessége (a gondolati struktúrák) is ilyen független programnak foghatók fel. Ezen alapszik az öntudat koordináló szerepe, ellenőrző lehetősége.
-
2.1.10. Ezért igyekszik biztosítani minden öntudattal bíró rendszer a saját függetlenségét, és ehhez számtalan védelmi mechanizmust működtet. Ez a védelem a rendszer számára ismeretlen, az általa nem kontrollált információktól, gondolatoktól is idegenkedik, és azokat igyekszik kizárni magából. Ezért nehéz megváltoztatni magunkat.
-
2.1.11. Önmagunk megváltoztatásának alapfeltétele tehát a nyitottság, az új információk befogadásának "engedélyezése". Az embert ugyanis bármi megérintheti, vagy tudatosan is lehet nyitni (a virtuális tudati működésben). A lényeg az, hogy az információ eljuthasson a tudatba. Aki rendelkezik nyitott kapuval (belépési ponttal), az könnyebben teremthet új életet magának. Az embernek alapvetően szüksége van az információkra, ezért természetes állapotában könnyen befolyásolható. Ennek az állapotnak a nem kívánatos kockázatát csökkenti a virtuális tudati működés.
-
2.1.12. A közösségben mindenki külső pontja a másiknak, ezért a társadalmi elvárás(ok) felülbírálása a legnehezebb. A társadalmi vakságot csak az egyénben, a szabadságunk révén megteremtett "tisztasággal" lehet felszámolni. Gyakorlatunk közben pedig mindig helyezzük a figyelmünk fókuszába azt a tényt, hogy sem a társadalmainkban, sem a kultúráinkban nem léteznek végső igazságok, csak emberi léptékű és időtartamú részigazságok.
-
2.1.13. Az ember tudata a valóságot csak visszatükrözni képes, azt közvetlenül megtapasztalni nem tudja. A valóságról tehát csak olyan mértékben alkothat képet, amennyire tiszta a "tükre". A tisztább tudattartalom kialakításának két alapvető meghatározója van, a kommunikáció (az adás és a vétel) mikéntje, valamint az információ tárolásának torzítatlansága. A torzulást kívülről jövő információ, vagy a tudati, az érzelmi és az ösztöni elemek befolyása okozhatja.
-
2.1.14. Az emberi kapcsolatokban az adó a maga információit sugározza, teljes szívét árasztja, a vevő pedig a számára feldolgozható információkat teljes szívével veszi. Nem az adó dolga meghatározni, melyek a kívánatos és a nem kívánatos információk, azok értékelését, szűrését teljes egészében a vevőnek kell átengedni.
-
2.1.15. Csak önmagunkban lehet a dolgokat tisztán tartani. Az emberi élet minősége a "tükörkép" minőségével arányosan javítható. Az önmegismerésnek és a világ megismerésének is az egyik alapvető feltétele a valóság-alapú működés, a racionális, tiszta gondolkodás, a tudatosan nem torzított gondolati rendszer. A tudattartalom tisztasága tehát annak függvényében változik, hogy gondolati programjainkat (gondolkodásmódunkat) mennyire tudjuk mentessé tenni az irracionalitástól és a tudati felügyelet nélküli, ösztöni és érzelmi befolyásoktól. A tudattartalom tisztasága biztosítja az "életerő" megőrzését és az ember életének teljes harmóniáját.
.
A TUDAT EVOLÚCIÓJA
.
2.1.16. Az anyag elsődleges evolúcióját követően, miután kialakult a gondolkodni képes emberi létező, egy másodlagos fejlődés, a tudati evolúció veszi kezdetét (természetesen az anyagi fejlődésünknek sincs vége). A tudati evolúció szintén egy komplex programcsomag, amely a visszacsatolt információáramlás révén biztosítja a viszonylag stabil gondolati struktúrák kialakulását. Minden létező egyedi struktúrával rendelkezik, fennmaradásuk pedig annak függvénye, hogy milyen hatékonyan képesek struktúrájuk megtartására. A tudatban működő gondolatok is csak addig maradnak meg, amíg ápoljuk őket. Az ember esetében az anyagi és a tudati fejlődés struktúráinak ismerete alapvető fontosságú, mert fennmaradásunknak ez a kulcsa.
-
2.1.17. Az ismeretszerzés is egy olyan tanulási folyamaton keresztül valósul meg, amelynek alapvető eleme a hibajavítás, a visszacsatolás révén korrigált információ. A hibajavítás természetes módja a több generáción keresztüli, genetikailag öröklődő információlánc. Ez a természetes, nagyobbrészt előre meghatározott programcsomag azonban csak az alapstruktúra megtartására és igen lassú fejlődésre ad lehetőséget.
-
2.1.18. A változó környezethez megfelelően igazodó irányító rendszer létrejöttéhez, ami hatékonyabb tanulást, gyorsabb reagálást biztosít, egy új információfeldolgozási módszernek kellett kialakulnia. Ezért az előre meghatározott programcsomagok mellett idővel egyre nagyobb szerepet kaptak az aktuálisan feltölthető programcsomagok. Ez a természetes fejlődési folyamat alakította ki az emberi tudatot is. A tudat kialakulása, az aktuálisan is változtatható irányító működés már biztosítja a megfelelően gyors reagálást.
-
2.1.19. A tudat kialakulásával ugrásszerűen megnőtt az ismeretszerzés lehetősége, a tanulásnak meghatározó szerepe lett az ember életében. A tudatunk így nem csak lokálisan az "itt és most", hanem a "mindig és mindenhol" világában is képes működni, a múltat, a jelent és a jövőt is képes átfogni.
.
AZ ÉRTELEM SZABADSÁGA
.
2.1.20. Az értelemi működés a tudatos, logikus gondolkodás képessége, a tudati-rendszer programjainak komplex együttműködése. A nem tudatos létezők csak az életüket kockáztatva képesek a valóságról új információkhoz jutni. A tudattal (öntudattal) bíró lények viszont nem csak a valósággal közvetlen ütközések, hanem az értelmük révén (virtuális módszerekkel is) juthatnak új ismeretekhez.
-
2.1.21. Az értelem segítségével eljuthatunk a felismerés legmagasabb fokára. A valósággal közvetlenül ütköztetett tanulási folyamattal szemben hatalmas ugrást jelentett a valósággal csak virtuálisan ütköztetett tanulási folyamat lehetősége. Csak a szabadon fejleszthető (felépíthető) programok biztosítják, hogy bármilyen információ tudatosítható legyen. Az emberi tudat is egy szabadon fejleszthető programcsomag.
-
2.1.22. Míg a természetes programcsomagokban a hibajavító program az adott struktúra része, addig a tudati programcsomagokban ezt ki kell alakítani. A tiszta tudati tartalom megvalósítása tehát azért nehéz feladat, mert az ismeretanyag megszerzésén kívül a tudatos működés szabályait is nekünk kell kialakítanunk.
-
2.1.23. Ami valaminek az előnye az egyik oldalról, az hátránya a másikról. Így van ez a tudattal is, amiben természetes alapon azért nem áll készen a hibajavító program, mert az korlátozná a tudatosítható információszerzést. A tudat működésének hatékonyságát tehát alapvetően a jól kialakított hibajavító program határozza meg. A hibajavító program csak akkor realizálható optimálisan, ha az emberben működő testi és lelki folyamatok tudatosítását követően ezeket az információkat is folyamatosan és maradéktalanul felhasználjuk.
-
2.1.24. Az öntudat kialakulása után a virtuális gondolkodás lehetőséget ad arra is, hogy az alkalmazó a környezetében minden olyan hatást elkerüljön, ami fenyegeti saját (és az egész földi civilizáció) létét. Ennek az adottságunknak köszönhetően váltunk bolygónk csúcslétezőjévé.
.
A CSÚCSLÉTEZŐ
.
2.1.25. A teremtő erővel megáldott ember elérte, hogy itt a földön csúcslétezővé válhatott, de vigyáznia kell, mert ha ezt a képességét hosszabb ideig csak a gyarlóság gyakorlásában éli ki, nem él összhangban a lét alaptörvényeivel, visszaél teremtő mivoltával, menthetetlenül elbukik. Az embernek is meg kell tanulnia: minden létező csak a lét törvényei szerint működhet és maradhat életben. Teremtő erőnk meggondolatlan használata hamarabb juttathat el minket a természeti erők által meghatározott léthatár át nem léphető vonalához.
-
2.1.26. Ez a csúcslétező ezideig még nem talált igazán magára, mindennapi tapasztalat: rossz a világ, nehézségek, tragédiák, gondok terhelik. Csődben és állandósult válságban vagyunk. Mindenhol megtört emberek sokasága látható. Valami nagy baj van! Mindig is nagy baj volt, amióta az emberiség felbukkant, amióta ismerjük történelmét. Ugyanezt tapasztaljuk a magunk életében is, legtisztább törekvéseink futnak zátonyra. "Látom a jót, teljesen világos előttem, mit kéne tennem, mégis a rosszat teszem". Érezzük az elhibázottságot, de nem tudunk mit kezdeni vele, csak azt mondogatjuk: ez van.
-
2.1.27. Az elhibázottság alapvető forrását egyrészt az ember "külső és belső" szabadságának (lehetőségeinek) összetévesztésében, másrészt a valóságismeret hiányában kell keresni. Amennyiben nem ismerjük a saját magunkat meghatározó tényezőket, akkor a választás lehetőségének szabadsága csupán illúzió.
Az értelem egyetlen feladata: önmagunk és a környezetünk megértése, cselekvéseink irányítása, emberségünk kiteljesítése.

.
A lap tetejére
.
<<Lapozás 2.1 Lapozás>>
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_