.
Fókuszban a szabadságunkkal és a meghatározottságainkkal együtt kialakuló személyes életünk áll. Ma még sokan nem képesek a békés gyakorlat megvalósítására, mert hiányzik a kiegyensúlyozott szellemi vezetés. Ha hiányoznak az egyensúlyt biztosító gondolatok és a tudatos irányítás, a cselekvéseinket az ösztön, az érzelmek és az önzőség fogja vezérelni. Ekkor az életünket úgy éljük, ahogyan azt a személyes tulajdonságaink, a társadalmi és a kulturális évezredes meghatározottságaink irányítják.
-
Az ember kiegyensúlyozottsága nemcsak attól függ, hogy a lelki folyamatait milyen arányban tudatosítja, hanem attól is, hogy a gondolkodásmódja milyen világképet tükröz. Amikor az emberről kívánunk szólni, érdemes leszögeznünk, a megtestesülés szentsége nélkül sohasem születhetett meg senki. Az ember a szeretet gyümölcse, a létezés igazi csodája! A személyes adottságaink, a kultúra, a társadalom, amibe beleszületünk, az évmilliók alatt kialakult létezésünk öröksége. A jelenben megszületett minden létező személy, emberpalánta egy-egy új láncszem, új lehetősége az életnek, egy tiszta kiindulási állapot.
-
Az emberpalánták felnevelése a mi feladatunk! A szeretetben történő kiteljesedés lehetőségét a felnőtté válásukig nekünk kell biztosítani. A tisztaságuk megőrzése a család és a társadalom felelőssége! A szüleink után mi következünk. Felnőtté válásunk után nekünk kell gondoskodnunk a következő generáció megfelelő szellemi és anyagi körülményeiről. Ezért meghatározó és fontos a szeretetben és békében való együttélés. A támogató értékrendet a különböző kultúrák értékeiből válogatva közös cselekvéssel lehet csak megteremteni, és ez korunk feladata!
-
De ami továbbra is a személyes feladatunk, az új szellemi programot több-kevesebb munkával a belső utunkon kell összeérlelnünk az adottságainkkal. Reméljük, egyre több szeretni tudó felnőtt válik majd belőlünk! Sajnos az ma még kérdés, képesek leszünk-e a különböző kultúrák értékeinek egyesítésére? A fényadók az egyén vonatkozásában erre már megfogalmazták a teendőket, és a tudatos jót akarással, a szeretni akarással megadták a pozitív választ.
-
A pillanat az időben egymásra épülő folyamatok szüleménye. Az univerzumunknak és benne mindennek (a személynek is) csak a jelen pillanatával érintkezhetünk. Ebből a nézőpontból minden és mindenki pont olyan, amilyenné lett az idők folyamán. Amikor a személyes életet vizsgáljuk, az emberek története a létük kezdetétől a haláluk pillanatáig meghatározottságok halmazából áll. Ebben a gondolataink szabadsága és a cselekvéseink következményei is benne foglaltatnak. Ezért az egyetlen megfelelő hozzáállásunk az emberhez a teljes elfogadása mindannak, ami Ő az adott pillanatban! A megtörtént eseményeket tényként kell kezelnünk, és értelmetlen a másik ember megítélése!
-
Természetesen a tanulságok levonásakor a személyes szabadságunkból következő felelősség kérdésköre nem hiányozhat, mert a szabad döntéseink alapvetően befolyásolják az események alakulását. Minden nem kívánt eredmény, ami az egyéni felelősség körébe tartozik, a jelen pillanatot terheli. A cselekvéseink következménye az egész közösség meghatározottságának része. A következmények egy közösség életét el is lehetetleníthetik, ezért a közösség felöl nézve szükséges az egyéni tett megítélése. Az egyén negatív cselekvését csak egy másik ember tudja megakadályozni, és csak együttesen vagyunk képesek neveléssel, tanítással megelőzni!
-
Amikor utat választunk, bátran merítsünk a maradandó értékeket megfogalmazó tanításokból! Sokan nem értették, mi miért fordítottunk olyan kiemelkedő figyelmet a létezés kiindulópontjára, miért foglalkozunk a Teremtővel és a teremtés elképzelésével. Miért nem hagyjuk ezt a kérdést csak a vallásokra? A válasz egyszerű! A világ keletkezéséről szerzett tudásunk önmagunk megismerésének és megváltoztatásának kiindulópontja. A problémáink megoldásának eredményessége is az itt lefektetett szellemi alap függvénye!
-
A létezés a Teremtő és a létrejött világ kölcsönös közössége. Az életünk alakításához minden megadatott, mindent megkaptunk! Amikor valaki ezt megértette, akkor már vigyázni fog a világunkra, mert tudja, mi is teremtői vagyunk. A hit és a tudás segít nekünk, hogy kitartsunk a soron következő állomásig, és örömmel járhassuk végig az utat.