.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.

.
Biegelbauer Pál
.
GONDOLATOK A FÉNYADÁSRÓL
 
A beteg ember mindannyiunk terhét hordozza

"Közhelynek tűnik az a megállapítás, hogy a betegség az egészség hiánya. Ám, ha a közhelyek mélyére pillantunk, meghökkentő igazságokra lelhetünk. A magyar nyelv páratlan zsenialitással tapint a lényegre, amikor az emberi személyiség teljes egyensúlyi állapotát EGÉSZ-ségnek nevezi. Igen: betegség esetén az EGESZ-SÉG szenved csorbát. A betegség sohase testi működészavar. A betegség az ember EGÉSZ-ének ügye. Akár testileg, akár pszichésen érint bennünket bármily hatás, az EGÉSZ ember mivoltunkat érinti.
.
Jelen korunkban, kimondatlanul bár, de lényegét tekintve csaknem valamennyi gyógyító eljárás és módszer mechanikusan szemléli az ember élet-működését. Ha olajozottan működik a 'gépezet', egészséges, ha akadozik, beteg. Ez utóbbi esetben meg kell 'javítani', vagy ki kell cserélni a hibás alkatrészeket (gyógyszerelés, műtét), ha pedig az alkatrészek ugyan jók, de lerakódások akadályozzák a teljes hatásfokú működést, meg kell tisztítani az oda nem való felesleges anyagoktól, ki kell 'pucolni' a dugulófélben lévő járatokat. E szemléletmód rendkívül fontosnak tekinti a 'gépezet' energiaellátását biztosító anyagok milyenségét, az állandó karbantartást. Tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesz az optimális működés biztosítására, bámulatra méltó technikákat fejleszt ki a működészavarok felderítésére (diagnózis), és káprázatos arzenálját teremti meg a hibaelhárítás, kiküszöbölés módozatainak (terápiák).
.
Az erőfeszítések azonban korántsem arányosak az elért eredménnyel, hatásfokuk elkeserítően alacsony. Hajszálpontos diagnózis, briliáns technikával végrehajtott műtét: az operáció sikerült, a beteg meghalt. Érthetetlen. Ugyanúgy, akár a legkiválóbb gyógyszerekkel kezelt betegek kórságának makacs maradandósága.
Hibás lenne ez a szemléletmód? Korántsem. Hisz testi működésünk valóban 'gépies', érvényesek rá a biológiai mechanizmus törvényszerűségei.
Miért, hogy mégsem érvényesül maradéktalanul az imént vázolt mechanikus szemléletmód? Nem hibás, hisz igaz. Csakhogy részben igaz. Féligazság. Hiányos. Nem az ember egész-ét veszi figyelembe, hanem csak RÉSZ-összetevőjét. Csak az ember testi mivoltát tekinti, annak működéstörvényei határozzák meg cselekvésirányultságát.
.
Ne higgyük, hogy ez a szemléletmód csak az orvostudományra jellemző. Nem mentes tőle sem a népi, sem a természetgyógyászat. Csak a módszereik térnek el egymástól. Ez utóbbiak mind diagnosztikájukat, mind terápiájukat tekintve kímélőbb, inkább testbarát eljárások. Kétségkívül a csak mechanikus szemlélet sohasem volt jellemző a népi és természetgyógyászatra, sőt az orvostudomány története során is fel-felbukkant, és az utóbbi évtizedekben egyre inkább előtérbe került a teljesebb ember-szemléletre való törekvés.
Amíg a gyógyításra törekvő iskolák legtöbbjének figyelme a betegségekre (azok megelőzésére, gyógyítására) irányul, addig az eszköztelen gyógyítás figyelmének középpontjában a szenvedő ember áll. Nem tagadja, ellenkezőleg: fontosnak tartja a betegségek felismerésére és kiküszöbölésére irányuló technikákat, azok megismerését és alkalmazását. A fényadók között több orvos és igen sok természetgyógyász is van.
.
Az eszköztelen gyógyítás szemszögéből a betegség nem csupán testi működészavar, hanem az egész embert, sőt a létezés egészét érintő ügy. Kiváltó okát elsősorban nem egy élettanilag kedvezőtlen környezet ártalmas hatásában vagy egy szerv meghibásodásában látja, hanem az ember lét-lényegi egyensúlyvesztésében, amely nemcsak valamely hibás döntése következményeként jöhet létre, hanem a közös teherviselés megkerülhetetlen tényének következménye is lehet. E nézőpontból a betegség okozat, tünet, a léthazugságok tömegétől egyensúlyát vesztett univerzum embertestben felhangzó jajkiáltása.
.
A beteg ember mindannyiunk terhét hordozza.
Az az emberiség egész történetén végigvonuló és törvényszerűen kudarcot szenvedő, meddő törekvés, hogy megváltoztassuk a (hibás álláspontú, rossz úton járó, 'gonosz' stb.) másikat, teljesen hiányzik a fényadók irányultságából. Nem a másik ember, hanem önmaga megváltoztatására, elfogadóvá tételére törekszik, hisz betegségeink mélygyökere el nem fogadottságunk, változtatásprésbe nyomorítottságunk, eredendő szabadságunk 'jó szándékú' semmibevételébe ágyazott. Az eszköztelen gyógyítás számára a betegség - tünet. Tünete a másik és önmagunk elfogadáshiányának. Mindannyian szenvedünk tőle.
.
Éppen ezért a fényadás elsősorban nem a betegség, hanem a kiváltó ok felé fordul. Nem meg- és legyőzni akar, hanem elfogadásra törekszik. Tudja, hogy a szocializációnk során belénk sulykolt 'erő'-szemlélet a másik legyőzésére irányul, és azt is, hogy ez az erő(szak) a létproblémák megoldásához elégtelen, sőt új problémák megteremtője. Tudja, hogy ennél sokkal nagyobb erőfeszítésre van szüksége: önmaga elfogadóvá tételére. Mert ehhez nem mást, hanem a másiktól berzenkedő önmagát kell legyőznie. Ennek a személyválogatás, feltételszabás és viszonzásvárás nélküli, a másikat teljesen elfogadó alapállásnak ad a másik számára érzékelhető formát a fényadó. Ez a teljes, önmagán túllépő odafordulás a fényadás gyógyító mechanizmusa."

.
A lap tetejére
.
Fényadás
.
Hátralapozás 4 Előrelapozás
.
Pali munkáiból
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_