.
"A fényadás találkozás. Személyválogatás, feltétel-szabás, viszonzásvárás nélküli teljes odafordulás a másik felé, elfogadva őt annak, aki, olyannak, amilyen. Mindegy, hogy ki fordul hozzánk. Agresszív, gyanakvó, ápolatlan, riasztó, ostoba, elutasító vagy kedves, elfogadó, nyitott. Az EMBER fordul hozzánk. Esetleges riasztó külseje, támadó agresszivitása csak torz segélykiáltás. Ezt nem meghallani csak nyitottsághiányunk végzetes süketsége képes. Ezért jó fényt adni, mert nyitottságra 'kényszerít'. Kinyitja szemünket a látszat mögötti valóság megpillantására, megnyitja fülünket a hamis hangok mögötti halk, kétségbeesetten gyötrődő, szelíd kérésre: szeress, hogy szerethessek."