.
.
Biegelbauer Pál
.
ÉLETREFORM
.
"Döbbenetes, hogy annyi kudarc után még mindig kint keressük azt, amit csak belül találhatunk meg. Azt hisszük, hogy nem találtuk meg még azt az utat, amelyik a mienk, és keresünk tovább - kívül. Holott az Út bennünk van. Testi, szellemi adottságaink csupán a készlet, amivel az adott körülmények közt gazdálkodhatunk. Ezek vannak. Megváltoztathatóságuk csak csekély mértékben lehetséges, és a lényegen semmit sem változtat. Amíg korlátként éljük meg őket (mert kívülről valóban korlátnak tűnnek), addig a "mi lenne ha..." semmi mezején tengetjük látszatlétünket. A "kancsalul festett egekbe néző" ábrándozás - tudjuk - "az élet megrontója" (Vörösmarty), nem old meg semmit. A valóságra ébredés csak még mélyebbre taszít a nyomorúságba.
.
EIfogadni azt, ami van, ami megváltoztathatatlan, annyi, mint felismerni, hogy amit eddig korlátnak tekintettem, nem az, hanem ellenkezőleg: szabadságom megélésének egyedüli eszköze. Mert a szabadságom a legmélyebben rejtezik, semmi és senki el nem veheti tőlem. Ami csak az enyém. Csak nekünk, embereknek adatott meg a szabad döntés a létezés értelmének, az önárasztásnak megvalósítására vagy megtagadására. Míg rajtunk kívül minden létező válogatás nélkül, ingyen árasztja magát, mert van, addig mi, emberek ezt csak a szabad döntésünk révén valósíthatjuk meg.
.
A természetes életmód nemcsak a természet kínálta eszközök felhasználásában rejlik. A belső út perspektívájából nézve ennél sokkal többet: valódi reformot kínál. A természet valóság. Egyszerűen van. Árad. Tanít. Tanít, hogy lenni, élni jó. És szép. Hogy lenni annyi, mint önmagamat ingyen, ajándékként adni. Egy kő, egy virág, egy fa, a naplemente, a Hold, a szellő mindennek és mindenkinek válogatás nélkül van, árasztja önmagát. Nem tud nem lenni, nem tudja nem adni magát, nem tud nem áradni. Mutatja az utat, a létezés egyetlen útját. Hogy én is csak akkor kezdek 'vanni', létezni, ha adom magamat, mint a kő, a virág, a fa, a naplemente, a Hold vagy a szellő.
.
Csak mi, szabadsággal áldott emberek tudunk úgy lenni, hogy nem vagyunk. Mert mi tudjuk nem adni magunkat. Éppen ezért a mi önárasztásunk a Mindenséget megrendítő gyönyörű tett, teremtés. A létezés lehetőségét valósággá tesszük.
Ebben rejlik a természetgyógyászat lényege is, a valódi életreformban, az egészség, a teljesség, a valós létezés felé tett lépésben, az önárasztásban.
.
Az életreform: megtalálni magunkban azt a csodát, amelyet mindannyian a szívünkben hordunk. Ez belülről hatja át lényünket, és ragyogásával betölt minket és a Mindenséget."