.
.
Biegelbauer Pál
.
TÚLVILÁG A LÉTEZÉS SZÍVÉBŐL
.
"Ha nézzük vagy hallgatjuk a vallási műsorokat, szomorúan állapíthatjuk meg, hogy Istent valami elérhetetlennek, kiszámíthatatlan nagyságnak mutatják be. Valakinek, aki büntet, jutalmaz, akit ha kérek, vagy megadja vagy nem, s ha kérésem van hozzá, jobb, hogyha valaki közbenjáró juttatja el. Úgy néz ki, mint egy evilági, hatalmas, kiszámíthatatlan nagyember, akivel úgy kell bánni, mint ezekkel a hatalmas, evilági nagy emberekkel - és aki azért szeret. Istenre ráaggatunk mindenféle megható, megrendítő 'maflaságot', a gyengeségeinket. De Isten valahogy egészen másképp néz ki a jánosi definíció fényében! Nem egy 'Nagy Valaki', aki jóságos, igazságos és szeret. Nem! Ő maga a szeretet!
.
Meggyőződésem, hogy mindenki ott hordozza szívében az Istent. Ezért van az, hogy az ateistáknak sokszor sokkal tisztább és lényegibb istenképük van, mint sok vallásos embernek, akit a félelem és a rettegés tölt el! Miért? Ahol félelem van, ott nincs szeretet. A szeretet ellentéte nem a gyűlölet. A gyűlölet a kedvelés ellentéte. A szeretet ellentéte a félelem. Félelem attól, amit mindannyian megéltünk és megéreztünk, hogy aki szeret, aki odaadott, az védtelen, kiszolgáltatott és gyenge. A gyengeségtől, a kiszolgáltatottságtól és a védtelenségtől való félelem az, ami miatt félünk szeretni!
.
Ha odaadott vagyok a másiknak és a másik szabad, akkor rá fogok döbbenni, hogy a létezés egy egyirányú utca, belőlünk indul ki, és tart a másik felé. Nem kétirányú, nem az én szándékomtól válik kétirányúvá.
Ahol szabadság van, arról, hogy odaadott vagyok, csak én dönthetek, senki más! Mindannyian ott hordozzuk a szabadságot a szívünkben, a saját és a mások szabadságát, ha tudomásul vesszük, ha nem. Ha én odaadott vagyok, én nem dönthetek arról, hogy a másik is odaadott legyen. A szeretet viszonzásvárás nélküli: szabad, szabadságában áll nem viszonozni, ugyanúgy, mint nekünk.
.
Hogy bukkanunk mi föl a mindenségben? Van két ember, aki egymásnak odaadott, ha ők egymásnak odaadottak, az már nem kettő, hanem három. Mert ott van a kölcsönös odaadottság (lelke), a szeretet lelke, és ez a három egy. Ez a kölcsönös odaadottság lelke. A szeretet lelke van, amikor megjelenik az anyagi világban, felbukkan, kézzelfoghatóvá válik. Hogy hívják az anyagi világban megjelent szeretet lelkét? Úgy hívják, hogy gyermek. Ha ránézünk egy gyerekre, maga az odaadottság. Így bukkantunk fel a megtestesült szeretet lelkeként, áradóan, mindenféle személyválogatás nélkül.
.
Aztán elveszítjük ezt a paradicsomi állapotot, amikor eltávolodik tőlünk a test, amiből testek lettünk. A test, amely táplál minket, az édesanyánk, és megrendítő módon KÉTségbe esünk, mert eddig teljes volt az egység. Egy kozmikus kétségbeesésben ez volt az első megkülönböztetés, ez volt az első megismerés - kizuhanunk a létezés egységéből. Ettől a pillanattól kezdve semmi mást nem keresünk, mint az elvesztett egységet. Amikor nem vagyok odaadott, azaz nem szeretek, akkor nem élem meg a létezéssel való teljes egységemet.
.
Itt a szeretet elképesztő titka: nem attól leszünk boldogok és kiteljesedettek, hogy a másik odaadott-e nekünk vagy sem, hanem akkor leszünk boldogok és kiteljesedettek, ha mi odaadottak vagyunk. Ugyanis hiába odaadott nekem a másik, ha nem vagyok odaadott, észre sem veszem, el sem érkezik hozzám. Hogy megtudjam azt, hogy szeretve vagyok, ahhoz szeretnem kell!
.
Ezt csak azért mondom, ha bármelyikünk is úgy érzi, hogy őt nem szeretik, ha én úgy érzem, hogy engem nem szeretnek, egyet biztos tudhatok, hogy én nem szeretek. Ha szeretni fogok, akkor tudni fogom, meg fogom élni azt az eszméletlen nagy örömöt, hogy szeretve vagyok, sőt, hogy egyáltalán vagyok. Azért vagyok, mert szeretnek. Maga a létezés odaadottság."