.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.

.
Biegelbauer Pál
.
TÚLVILÁG A LÉTEZÉS SZÍVÉBŐL
 
Van-e pokol és mennyország?

"Az, hogy büntetés és jutalmazás a túlvilágon? Ez a mi elképesztő rövidlátásunk! Az a csibész, aki csak rosszat tett, és ahelyett hogy itt szenvedne, él, mint Marci Hevesen! Csak kell nekünk az a vigasztalás, hogyha itt nem kap megfelelő megtorlást, akkor majd ott! E mögött a mi igazságszemléletünk húzódik meg, de a mi igazságosságunk nem igazságosság, hanem irgalmatlanság!
.
Felírtam egy latin szót: 'consolatio', ami vigasztalást jelent, feloldódást a teljességben. Elmondom a saját vigasztalásomat: 'Szeretet az Isten'. Aki szeret, az nem igazságos, az nem viszonozza a rosszat és nem vár a jóért semmit sem cserébe. Aki szeret, annak látja a másikat, aki, és olyannak látja, amilyen. Tessék elgondolkodni! Volt az életükben olyan kegyelmi pillanat, amikor szerettünk, akkor a másikat gyönyörűnek és jónak láttuk. Hogy mondhatjuk mi magára a szeretetre, hogy az a büntetés, jutalom? Minket soha senki sem jutalmaz és büntet!
.
Van-e újjászületés? Állandóan azt csináljuk, örökké reinkarnálódunk. Ott van bennünk az idők teljessége, amely mindig a jelenben sűrűsödik. Van-e pokol és mennyország? Van. Van-e tisztítótűz? Persze, hogy van. Hol? Itt. Magunkban hordjuk a poklot, a mennyet és a tisztítótüzet. Fájdalom, amikor ráébredünk, hogy Uramisten! Mekkora hülye voltam! Ez a tisztítótűz!
.
Amit életnek nevezünk, még biológiailag is egy folytonos halál és újjászületés. Belegondoltak abba, hogy másodpercenként ötmillió sejtünk pusztul el és keletkezik? A mi testünk állandó újjászületésben és állandó halálban van. Ez az élet. Nemcsak testileg halunk meg, folyamatosan születünk újjá szellemileg is, lelkileg is. Aki nem hal meg, nem tud élni. Időben ami volt, már nincs, az nem 'van'. Ami lesz, az még nincs, nem 'van'. Mi van? A most. Térben mit mondhatok? Hol vagyok? Mert ott voltam és ott leszek, vanni itt vagyok! A tér és idő koordinátában mi az én 'vanásom'? A létezésem helye és ideje az 'itt és most'. Ezen kívül nincs más, ez van! Minden egyes létpillanat lezárja a teljes eddigi múltamat, és teljesen tiszta, nyitott lapként adja a jelenemet, és mutatja fel a jövőmet.
.
Mi, emberek annyiféle batyut hordozunk - a múlt batyuit. Nem vesszük észre, hogy már nincs, és nem enged minket 'vanni'. Meg kell halni a múltnak. A halál a múltnak való. A meghalás a múlt lezárása. Nem tudom elfogadni a jelent, ha nem haltam meg a múltban. Nem tudok továbblépni a jövőbe, ha nem haltam meg. Az egész életünk csupa-csupa halál. A halál egy olyan ajtó, aminek az egyik oldalára az van kiírva, hogy 'halál', a másik oldalára az, hogy 'feltámadás', új élet. A kereszténység beavatási szertartása az alámerítés, az egy temetkezés. Meghalni a réginek úgy, hogy eltűnök a föld felszínéről, összecsap felettem a víz, eltűntem, és aki kijön onnan az az új ember.
.
Van egy csodálatos patikamérlegnél milliárdszor finomabb egyensúlyi létezés, amelynek ha a törvényét túllépem, a törvény érvényesül. Ha feldobnak egy követ és aláállnak, bizony, az fejbe fogja Önöket vágni. Ennyi a büntetés. Ha felismerem, odébb lépek, mellém esik a kő, ez a jutalom. Nem is kell ismernünk azt a sok-sok törvényt, ami bennünket körülvesz.
.
Van egy törvény, amit mindenki a szívében hordoz, és ez az a törvény, amit 2000 évvel ezelőtt kedves barátunk mondott, rosszul fordítva, de idézem a fordítást: 'Ez az én parancsom: szeressétek egymást!'
Szeretni, odaadottnak lenni a létezés legnehezebb feladata. Hogy ki tudjam mondani kimondatlan szavakkal: a Tiéd vagyok - ahol nincs én és nincs te, ahol nincsenek határok, ahol egyek vagyunk. És ez a boldogság!"

.
A lap tetejére
.
Túlvilág a létezés szívéből
.
Hátralapozás 58 Előrelapozás
.
Pali munkáiból
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_