"A Ferencvárosi Művelődési Központ információs tábláját elborítják a természetgyógyászati hirdetések. A rengeteg ajánlat között szerényen húzódik meg az a tanfolyamfelhívás, amelyben az eszköztelen gyógyítás módszereit ígéri elsajátítani a fényadás eljárásának kidolgozója, Biegelbauer Pál.
-
A fényadó tanfolyam korábbi résztvevői ma már mindannyian a panasszal hozzájuk fordulók rendelkezésére állnak. A művelődési központ igazgatója hetente egyszer ingyen bocsátja rendelkezésükre a "rendelőt". A fényadók kedden délutánonként fél négy és fél nyolc között fogadják a gyógyulni vágyókat. Kora délután még nincsenek sokan, de estefelé, a munkaidő végeztével sorra érkeznek a betegek, a folyosón alig lehet lépni. Előfordult, hogy a fényadók még este tízkor is dolgoztak.
-
'Azért vagyunk, hogy másokért lehessünk.'
Ez áll a terem bejáratánál a táblánkon, ez a tevékenységünk lényege. Mi nem bioenergiával dolgozunk, és a módszerünk nem is vallásosságon alapszik, de a hit elengedhetetlen hozzá. Elért eredményeink a beteg hitétől függnek. Annak idején azt tanultuk, hogy ha az illető állapota nem javul, annak részben az az oka, hogy nem fogadja be az általunk közvetített fényt. Vannak ugyanis olyan betegek, akik egyszerűen nem akarnak meggyógyulni, mert például élvezik, hogy mindenki körülöttük szorgoskodik. De az ilyen eseteket nem szabad csalódásként felfogni, hiszen mi nemcsak pénzt, ajándékot nem fogadunk el, hanem azt sem várjuk viszont, hogy a másik meggyógyuljon. Mi "csak" vagyunk, teljesen nyitottan a másiknak, és a másik azt kezd a szeretetünkkel, amit akar.
-
Kedd délulánonként gyógytea, aprósütemény kerül a fényadók termének asztalára, gyertyák világítanak, a körben elhelyezett székeken pedig leülnek egymással szemben a párok: gyógyítók és gyógyulni kívánók. A fényadó "koncentrálva" megteremti belső csendjét, majd munkához lát: kezét a beteg testrész fölé emeli. Ha az ember végighúzza a kezét a páciens teste fölött, érzi a másik energiaburkának állapotát. Az elváltozást mindnyájan másképpen érzékeljük, van, aki csontig hatoló hideg, de én például bizsergető forróság formájában. Ha az előírás szerint végighaladnánk a kötelező pontokon - a harmadik szemen, az öreglyukon és a vesék két pontján - és utána összpontosítanánk csak a konkrét betegségre, egy embert akár egy, másfél órán át is kezelhetnénk. De az eljárást lerövidítjük, és a fényt egyenesen a gyógyítandó testrészre adjuk. A fény úgyis megtalálja a maga útját.
-
Már nagyon sok 'fényadó-gyógyítónk' van, akik a főváros minden pontján felkereshetik a betegeket, hiszen nem mindenki képes elmenni a Haller utcába. Jóllehet, a tér- és időfüggetlen fényt a távolba is el lehet küldeni, és az a tapasztalatok szerint meg is érkezik a címzetthez, ennek ellenére akadt olyan vidéki beteg, aki naponta feljárt kezelésre a fővárosba.
-
A legkülönfélébb panaszokkal fordulnak hozzánk, a mozgásszervi bántalmaktól a légúti gondokig. Mi ingyenesen dolgozunk, hittel és szeretettel, fenntartás és válogatás nélkül fordulva a másik felé. Szeretetet adunk, és ennek óriási gyógyító ereje van.
-
A művelődési házban szervezett fényadó tanfolyamon végzettekből alakult meg a Pontkör, amelynek tagjai mindannyian nyakukban hordják a csoport jelképét: az alfa és az omega, azaz a kezdet és a vég, a semmi és a minden összekapcsolódását szimbolizáló kis medált. Akad olyan tag, akit nyáron még kezelni kellett, most viszont már maga fogadja a betegeket, igazolva a csoport 'gyógyulj, hogy gyógyíthass' jelszavának tartalmát."