.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolatok a fényadásról
.
TALÁLKOZÁSAINK EMLÉKEIBŐL
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
A beteg mindig kiszolgáltatott!
.
A diagnózis felelőssége

"A diagnózis a gyógyítás szerves részét képezi. Önmagában... semmi. Meddő ismeret, amelynek csak akkor van értelme, ha alapját képezi az alkalmazandó terápiának. Ám arról elfeledkezni, hogy a diagnosztizálás maga is gyógyítói tevékenység, csaknem helyrehozhatatlan, súlyos károkat, kórokat(!) okozó bűn. Minden diagnosztizálásnak csak akkor van létjogosultsága, ha egyben terápia is! Vonatkozik ez a vizsgálat légkörére és legfőképp a diagnosztizálás során felismert betegség/ek/ közlésére.
-
A beteg mindig kiszolgáltatott! Nem tud különbséget tenni a gyógyítók tudásszintje között. A beteg számára a diagnoszta mindig autentikus személy. Hisz olyan dologban jártas, amiben ő nem, és senki sem feltételezi azt, hogy életfontosságú ügyekben hozzá nem értők is veszik a bátorságot nyilatkozni. Elkeserítő látni, hogy egy-egy 'Életreform' vagy 'Natúra' napon az önjelölt diagnoszták a művelődési házak folyosóin éppen hogy csak felcsippentett 'tudásuk' birtokában ingájukat vagy vesszeiket lengetve, tekergetve vagy az íriszt 'vizsgálva', milyen döbbenetes sikert érnek el kíváncsiskodó és beteg embertársaik hatékony rémisztgetése terén.
-
Nevethetnénk is ezen, ha a következmények nem lennének olykor tragikusak. Még tragikusabb azonban az a tény, hogy nemcsak e botcsinálta, önjelölt 'diagnoszták' mondanak fellebbezhetetlen ítéletet a másik egészségi állapotáról, hanem az igazán nagy tudású, valóban megbízható kórismét megállapító természetgyógyászok is. Ez esetben nem az a baj, hogy téves a diagnózis, hanem az, hogy ezt mindenáron közlik is a beteggel. ...Ilyenkor 'csak' egy dolog marad figyelmen kívül. Az, hogy a diagnosztizálás is terápia!
-
Minden természetgyógyász tudja, milyen fontos az egészségében megrendült ember számára a pozitív gondolatok megfogalmazása, gyakori ismételgetése, milyen fontos a psziché pozitív beállítódása. Azt is tudják, hogy a negatív gondolatok milyen iszonyatos rombolást végeznek az emberi testben. Tudni kell, hogy a negatív információ hatásfoka százszorosa a pozitívnak. Mi emberek sokkal fogékonyabbak vagyunk a nekünk ártó információk befogadására, mint a minket építőkre. A velünk született, életünkért való örökös zsigeri rettegés kap megerősítést és lobban pusztító lángra egy-egy lesújtó kórisme hallatán.
Akkor is 'eredményes' a közölt diagnózis, ha téves. Ha addig nem volt meg az arcába vágott betegség, majd lesz. A negatív program elindul diadalmas útján.
-
Nem az a fontos, hogy mi a baja a betegnek, hanem az, hogyan lábaljon ki a kórságából. A természetgyógyász hitelét bőségesen megteremti az, ha a beteggel csak azokat a bajokat közli, amit már amúgy is tud. A többi, általa felismert betegségnek csak a tüneteire kérdezzen rá (kórélettani ismeretek). Ebből tudhatja meg, milyen stádiumban van a baj, nem rémiszti a beteget, és az ember, aki olykor szégyelli gyengeségét, gyakran tagadja is, a kérdés révén lehetőséget kap baja 'leleplezésére'.
-
A már ismert betegségek közlésekor megteremtett hitelesség bőven elegendő arra, hogy azokat a terápiás eljárásokat, módszereket - legyenek bár furcsák és fölöttébb rendhagyók -, amelyeket a betegség leküzdéséhez ajánlunk, a beteg elfogadja.
Így válik a természetgyógyász valóban gyógyítóvá és nem kórokozóvá. Így válik az irgalmatlan igazság az irgalom szerény, csendes, építő erejévé." (Biegelbauer: A diagnózis felelőssége)

.
A lap tetejére
.
Amire mindig emlékezni fogunk
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_