.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolatok a fényadásról
.
TALÁLKOZÁSAINK EMLÉKEIBŐL
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Rajtunk múlik
.
Miről szoktunk beszélgetni?

Miért is kitüntetett a térben és időben való együttlét? Mi úgy fogalmaztuk: "Csak az számít, aki jelen van", mert valóságos szeretet-kapcsolat csak a létezés jelenében lehetséges, ami az ember esetében a testi valóságot is magában foglalja. A test és a lélek egysége, az emberi élet, a mi teljességünk alapállapota, ami addig tart, amíg ebben a komplex formában létezünk.
-
Mi egymást elfogadjuk úgy, ahogyan vagyunk, mindazzal együtt, ami jelenleg bennünk van. Így a találkozásaink alkalmával kendőzetlenül megmutathatjuk a valódi benső világunkat, és korlátok nélkül kimondhatunk egymásnak mindent. Ez azért nagyon fontos, mert ha minket még az őszintétlenség is korlátozna, semmi esélyünk sem maradna a jelenlegi saját valóságunk felderítésére.
-
Az ember már évezredek óta keresi a válaszokat arra, miképpen lehetne a földi életünket biztonságosabb és boldogabb állapotban leélni. Valamikor, amikor még kevesebb ismeretünk volt a világunkról és több volt a hiedelmünk, sokan úgy gondolták, hogy a boldogság itt a földön elérhetetlen. Idővel ezért kapott egyre nagyobb teret az az elképzelés, mely szerint, akik kiérdemlik, a haláluk után bizonyára elnyerhetik "az égi boldogságot".
-
Általában az elképzelések egy vagy több isten örök időktől való létéből indulnak ki. Ez rendben is van, a mai ember már tudja, a vallások nem épülhetnek racionális alapokra, de az is belátható, a létezés eredetére talán sohasem találjuk meg a teljességet is magában foglaló magyarázatot. Természetesen ez nem jelenti a racionális tények teljes hiányát, a világban számtalan gondolkodó munkálkodik az egyetemes természeti törvények feltárásán, próbálja megtalálni az ember helyét a mindenségben, és igyekszik kideríteni, hogy valójában kik is vagyunk.
-
Ezekből az elmúlt évszázadokban több mindent elhallgattak, átírtak és tiltottak. De mára már sok mindenre fény derült, és reménykedhetünk, ha egyszer képesek leszünk a földi kultúra egészének összegzésére és azt sikerül egy egységes keretbe foglalnunk, az talán megkönnyíti a válaszadást és átsegíti a földi élet nehézségein a boldogulni vágyó embert.
-
Persze addig sem kell reményvesztetten várakoznunk! Induljunk ki abból, amit a legtöbben kívánunk ma is: "szeretném, ha szeretnének!" Hogyan juthatunk el egyszerűen a kívánt megvalósulásig? Erre már tudjuk a választ, csak végig kell gondolnunk - létezik az életadó Teremtő, így mi is létezünk, és a valóságban az idők kezdete óta szeretve vagyunk. Vagyis a szeretet alapvetően adott, és a beteljesüléséhez már csak a mi viszont-szeretetünk hiányzik, ami akkor válik teljessé, ha mi is szeretni fogjuk egymást! Láthatjuk, a megoldás itt a földön kizárólag a mi kezünkben van, a szeretet csak a mi belső, szabad döntésünkből eredhet! A születésünk előtt és a halálunk után már megadatott, hát gazdálkodjunk úgy a szabadságunkkal, hogy az az egész életünkben boldogságot adjon!
-
"Minden ember a létezés csodája", "Az élet ingyenes, gyönyörű ajándék", "A teljességben soha semmi sem hiányzik", "A teljesség érzése felemelő és boldog állapot", "Az életemben az a dolgom, hogy boldog legyek, hogy a teljességben éljek", stb.. Sokan úgy gondolják, a létezésünk teljessége a boldogság, de a teljesség még ennél is többet jelent: az is benne foglaltatik, hogy a létezésben minden megvalósulás lehetősége adott és támogatott. Ezért a létezés nemcsak a boldogság, hanem a szenvedés állapotát is magában hordja. A teljességben mindenre megvan a lehetőség. Pontosan ezért gondolhatunk magunkra úgy is, mint csodára és lehetünk boldogok, mert a teljesség jegyében adatott meg nekünk a legtöbb, amit egy létező kaphat: a szabadság.
-
Az ember csoda-mivoltának lényege a gondolatalkotás és a cselekvés szabadsága. Az életben mindenki szabadon dönthet, és mára már azt is megtanultuk, "a saját döntésemet csak én irányíthatom", és a boldogulásunk a saját hozzáállásunk függvénye. Ez a felismerés igen jelentős változást hoz az ember személyes fejlődésében, aminek a fontosságát nem érdemes külön magyaráznunk, de azt igen, hogy mi minden akadályozza ennek a tudásnak a széles körben való elterjedését.
-
Minden tanítás, ami az ember felemelkedését kívánja szolgálni, valamilyen kiinduló elképzelést kénytelen választani, ami egyrészt a világ születéséről, másrészt az emberről magáról, a világ egészéről szól. Igen fontos, hogy a tanítás (az egységes modell) emberszabású legyen, és azt fel tudjuk használni a mindennapi életünk kialakításában.
Amikor visszavetítjük magunkra elődeink tanításait valamint a saját magunk tapasztalatait, és mindezt a tanítást, tudást életre keltjük magunkban, akkor lehetővé válik számunkra a helyes döntések meghozatala. A jó döntések és a jövőbe mutató terveink végrehajtása együttesen adják a kiegyensúlyozott és boldog élet kulcsát.
-
A szellemi szinten bennünk felhalmozódott tudás és a gyakorlatban végrehajtott cselekvés együttesét éljük meg mindig a jelen pillanataiban. Itt a megéléseink alapján összevethetjük az eredményeinket szívünk reakcióival, és az érzéseink információinak segítségével elvégezhetjük terveinkben a megfelelő korrekciót. Ha látjuk és tapasztaljuk, minden a megelégedésünkre történik (az életünkben minden úgy van jól, ahogyan van), akkor nyugodtan folytathatjuk a gyakorlati megvalósítást.
-
A jól elvégzett munka, a "jó" visszacsatolása magunkba megnyugtató és egyben felemelő érzést is jelent, ami ébren tartja bennünk a szabad létezés állapotát, az "élni jó" érzését, az egész földi világ gyönyörűségének átélését.

.
A lap tetejére
.
Miről szoktunk beszélgetni?
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_