.
A világ létezik, és a létezésnek is, mint mindennek, van kiindulópontja, forrása, teremtője. Itt a Teremtőt, a forrás fogalmát nem vallásos értelemben használjuk, hanem logikailag értelmezzük. Az együttléteinkkor is egy olyan gondolkodási módot és érzelmi állapotot próbálunk kialakítani, ami komplex keretet ad az emberben rejlő valódi titkok és mélységek megismeréséhez.
-
"A Teremtő teljesen odaadott a létező világnak." Minden létezőben benne van a forrás éltető ereje, ami az adott struktúrán belül biztosítja a fennmaradást. A gyógyító mechanizmusainkon keresztül teljes a támogatottságunk. Minden létező gondoskodhat a saját védelméről és biztosított az életben maradása. A mi esetünkben természetesen a gondolataink alapvetően befolyásolhatják, segíthetik vagy gátolhatják ezt a támogatottságot, ezért a szabad döntési képességünk egyben a legnagyobb felelősségünk is.
Ennek megértése és a mindennapi gyakorlatban való alkalmazása után teljesedhet ki bennünk a szív és az értelem eggyéolvadása, amikor átélhetjük a teremtés igazi csodáját, az emberi mivoltunk valódi lényegét. Az ember erkölcsi igényei szerint megalkotott hitrendszerekkel szemben ez az a tudás, aminek a jelenlétében már nehéz elfogadni a "jutalmazó és büntető Isten" képét.
-
Az elődeinknek is sok fejtörést okozott, amikor annak magyarázatát keresték, hogyan jön létre a szeretetlenség (a sötétség, a gonosz, a gyűlölet), és hogyan alakul ki mindez a fényből, a szeretetből és a jóságból. Amikor a teremtés aktusának elképzelésében a teljes odaadottság, a "jó" a kiindulópontunk, logikus a kérdés: ha alapvetően a "jóból" teremtetett a világ, akkor hogyan és miért jutottunk el napjaink állapotáig?
-
A kérdés megválaszolása nem könnyű feladat, mert a választ a szabad gondolatalkotás számtalan megfogalmazásban kínálhatja fel, például: "Aminek állítom a létét, az számomra átkerül a van tartományába, aminek tagadom a létét, az pedig a nincs világába". "A rossz titka az, hogy nincs. Ami nincs, de mi úgy gondoljuk, hogy van, az létezővé válik a számunkra". "A rossz valójában a jó hiánya. A fény hiánya a rossz".
-
Könnyen kikövetkeztethető-e mindebből, hogy a rossz a szabad döntésünkhöz tartozó felelősség hiánya? Nem lehet csodálkozni, ha sokan nem értik meg, és ahhoz, hogy magyarázni tudják a mai helyzetünket (élve a szabad gondolatalkotás lehetőségével), előhúznak egy negatív erőt, és életre keltik azt a gonosz képében. Például: "A jóságnak a félelem az ellentéte, ami a gonosz jelenlétének következménye". De a helyzetünkre így sem kapunk valódi választ, a gonoszság születésének logikus magyarázata sem sikerült, és az a legszomorúbb ebben az elképzelésben, hogy mindenkit tévútra vezet, aki a gonosz alapvető létezésére épít.
-
"A fény hiánya a rossz" megfogalmazását például azért nem értik meg és nem fogadják el sokan (helyette jobbnak gondolják a jóval és a gonosszal együtt elképzelt párosítást), mert az Istennel, a teremtő jósággal, mint kiindulóponttal nem merik azonosítani a "rossz" eredetét. De ma már tudjuk, bármit kigondolhatunk. És aki nem érti meg, hogy a szabadságunk korlátlan választhatóságot jelent, az egyetlen válaszban sem lesz képes megtalálni a valódi magyarázatot. A gondolkodásunk meghatározza az egész életünket, ezért célszerű a jóságot és a teljes szeretetből következő szabadságot együtt kiválasztani kiindulási alapként.
-
A teljesség meg nem értése az, amikor abba csak a pozitív értékeket merjük belefoglalni, mintha nem tudnánk, hogy a világ valóságának pontosan az az alapja, hogy semmi sem létezhet egyedül, önmagában. És itt elérkeztünk egy másik fontos alapvetéshez. A Teremtő létezése nem lenne számunkra evidencia, ha nem lenne a létező világ. Így együtt alkotják a mindenséget, másképpen fogalmazva ezt a szükségszerűséget: a létező világ minden pillanata a Teremtő valósága.
-
Alapkérdés annak megértése, hogy a hiány hogyan válik végül a rossz végletes megnyilvánulásává, pontosan olyan valósággá, mint a jó. Itt meg kell említeni, hogy ha a tények helyett elképzelésekre hagyatkozunk, akkor nagyon könnyen letérünk a világ objektív megfejtésének útjáról.
Amikor csak a jót választjuk kiindulópontként, akkor az a legnagyobb baj, hogy nem határozható meg egymagában a jó fogalma, ha egyben nem határozzuk meg az ellentétét is.
Viszont, ha ezt megtesszük, akkor arra is gondolnunk kell, hogy hol zajlik majd az ellentétek küzdelme, mert a jó és a rossz harcát alapvetően csak magunkban lelhetjük fel tényszerűen.
-
A fény és a jó azonos, a rendezettség és a harmónia ebből következik. A jó nem állít feltételeket, a jó mindig a feltétel-nélküliség. A hiány, a rossz pedig a rendezetlenség és diszharmónia. Mivel a jó feltétel nélküli, érdek nélküli, a jó és a rossz találkozásakor a gyakorlatban a rossz fog elsőnek cselekedni, igyekszik felszámolni a rendet és a harmóniát. A mindennapi életünkben megfigyelhetjük, elsőként mindig a "rossz" támad!
-
Gyakorlati kérdés: egy ilyen támadáskor mi a jó teendője? Értelmes válasz lenne a megelőző csapás, de ennek már ismerjük a következményeit. Emlékezzünk a "küzdő egyház", az inkvizíció kialakulására, és annak szomorú következményeire! Ismerjük a véget nem érő háborúzgatásokat, és ezért annak ellenére, hogy a jó előre tudja, hogy a rossz támadni fog, amikor megtámad minket, az egyetlen helyes álláspont és megengedhető hozzáállás a teljes és feltétel nélküli "önfeláldozás". Mert a jó maradéktalan győzelme csak így biztosítható!
-
Természetesen, ha győzelemről beszélünk, az önfeláldozás gyakorlatát nem az életünk végleges megszüntetésével kezdjük! Eddig a végső pontig még számtalan megoldás kínálkozik, ha élni tudunk a valóságos szeretet erejével, és engedjük magunkban azt szabadon megvalósulni.