.
.
Ébredés
Ébrednek a gyökerek a mélyben
Az égi gyökerek az égben
Mintha csak ember emberrel,
Kéz a kézben nézne fel az égre
Végre!
.
Úton
A szó hatalma - teremtő, pusztító szó...
De már nyílik az ablak a végtelenre.
A teremtő értelemre, hitre, tudásra
Szeretetre!
Nincs már szükség félelemre
Hogy megtaláljuk az egyetlen utat.
Mély kút, az élet forrása!
Lélek, mutasd az utat!
.
Figyelem
Csillagos éjszaka
Isten mély, rejtett szava!
Közeli távolság, kitárulkozás.
Az égnek, a fénynek, a reménynek.
A jövőnek, a felemelt főnek!
Felénk nyújtod kezed
Itt vagyunk, gyermekeid,
Veled!
.
Őszi eső
Pihentető.
Elaltatsz, de ott van benned
az ébredés reménye.
Az Új Tavasz fénye.
Takargatjuk még, védve...
Csendünkben rácsodálkozunk
a születő csodára.
Belőlem lettél és én Belőled.
Ébredő életet kaptam, Tőled.
.
Aranyecset
Nem kell, hogy aranyból legyen.
Benned a gondolat,
Kezed én vezetem.
Te nem csodálkozol, te festetted...
De én csodálkozom, igen.
Rád csodálkozom, akit teremtettem!
.
Ezeket a sorokat életének utolsó éveiben írta (1965-2014). Mi bíztattuk, de Ő bizonytalankodott, hogy sorai "érettek-e a közlésre". Mi, akik ismertük és szerettük, úgy gondoljuk - igen! Fényadó társunk emlékének tisztelgünk, és ezzel is kifejezzük, hogy a szívünkben őrizzük Őt!